A Jászberény 3-as és a Nagybajom 2-es csoport megérkezett Bükfürdőre a Hunguest Hotel Bük szállodába, hogy megkezdjék kilenc éves időszakuk utolsó közös táborát. A kilenc év táborozásával kapcsolatos élmények elevenedtek meg az esti beszélgetések alkalmával. A hét folyamán a történelmi Magyarország megannyi helységeivel, illetve nevezetességeivel ismerkedünk meg. Ellátogatunk Bécs belvárosába, majd megnézzük a Schönbrunni kastélyt, Riegersburg várát. Kirándulást teszünk a Fertő-tó környékére, Sopron városába és nem utolsó sorban a Zotter csokoládék gyártásának folyamataival is megismerkedünk megannyi édesség kóstolása közben. A hét végén élménybeszámolóval jelentkezünk honlapunkon.
1. nap: „Hétfői nap ellátogattunk Bécsbe, ahol egy rövid metrózás után a város központjában találtuk magunkat. Már az első pillanattól lenyűgözött bennünket a város elegáns hangulata, a gyönyörű történelmi épületek és a tiszta, rendezett utcák. Sétáltunk a belvárosban, megcsodáltuk a bécsi Parlament épületét is, amely az ókori görög építészet stílusjegyeit viseli, előtte pedig Pallasz Athéné szobra látható. A monumentális oszlopok és a díszes homlokzat jellemezte, ahol ma is itt működik az osztrák törvényhozás. Megcsodáltuk a Szent István-székesegyházat, amely Bécs egyik legismertebb jelképe. Különösen tetszett a színes cseréptetője és a 136 méter magas déli tornya. Megnéztük a Bécsi Egyetem főépületét is, amelyet 1365-ben alapítottak, így a német nyelvterület egyik legrégebbi egyeteme. Elsétáltunk a közeli Votivkirchéhez, amely lenyűgöző neogótikus stílusban épült. A két karcsú, 99 méter magas tornya és gazdagon díszített homlokzata különösen nagy hatással volt ránk. Sok érdekes dolgot megtudtunk Bécs történelméről. Kirándulásunk legemlékezetesebb része a Schönbrunni kastély meglátogatása volt. Ez a Habsburg uralkodók egykori nyári rezidenciája, amely több mint 1400 helyiségből áll, és az UNESCO világörökség része. Nagy hatással volt ránk a kastély szépsége, a díszes termek és a hatalmas, gondosan ápolt park. Különösen tetszett, hogy a kertben sétálva feljutottunk a Gloriette-hez, ahonnan csodálatos kilátás nyílt Bécsre, és igazán különleges hangulat vett körül bennünket. Ez a kirándulás felejthetetlen élmény volt számunkra. Sok szép emlékkel tértünk vissza szállásunkra, és szívesen visszalátogatnánk Bécsbe a jövőben.” – Pálfi Eszter, Nagybajom 2-es csoport
2. nap: „Kedden a csapat Riegersburgba látogatott, ahol először a Zotter csokigyárat tekintettük meg. Egy kisfilmmel kezdtünk, amelyből megismerhettük, honnan származnak az alapanyagok. Megtudhattuk, hogy a gyár hatalmas figyelmet fordít a fenntartható beszerzésre és a szállítás környezeti lábnyomára. Közvetlenül kistermelőktől vásárolnak, ezzel is nemet mondva a világpiaci kereskedőknek. Emellett kiemelten figyelnek a gyártás körülményeire is: a gyár energiaszükségletének 60%-át, míg a hozzá tartozó látogatóközpont 100%-át saját megújuló forrásokból fedezik. A gyárséta során több mint 200-féle ízesítést kóstolhattunk meg, hol szilárd, hol pedig folyékony állapotban. Az izgalmas és információval teli látogatás után útra keltünk, és Riegersburg várába vettük az irányt. Itt megtekintettük Ausztria egyik leglátványosabb erődítményét, amely egy 482 méter magas, kialudt vulkán bazaltsziklájára épült, így a vár még a török hódítások idején is teljesen bevehetetlen maradt. A falak között sétálva ráadásul izgalmas titkokat is megismertünk a vár egykori lakóiról. Megtudhattuk, hogy a 17. században egy rendkívül keménykezű nő, a „rossz Galler hercegnőként” emlegetett Elisabeth Katharina uralta az erődöt, aki még a saját férjeit is elkergette, ha nem engedelmeskedtek neki. De a vár adott otthont a híres „virágos boszorkánynak”, Katalinnak is, akit azért fogtak perbe a stájer boszorkányüldözések idején, mert különleges kertészeti tudása miatt képes volt télen is virágokat fakasztani, amit a babonás helyiek fekete mágiának hittek.” – Kiss Evelin, Jászberény 3-as csoport
3. nap: „Szerdán mozgalmas nap várt ránk. Utunk Oberpullendorfba vezetett, ahol mi vettük kézbe az irányítást. Hajtányokkal indultunk útnak a régi vasútvonalon, és összesen 23 kilométert tettünk meg. Az út során nemcsak erőnket és kitartásunkat tettük próbára, hanem csodálhattuk Burgenland gyönyörű természeti tájait, a zöld mezőket, erdőket és szőlőültetvényeket is. Különleges élmény volt, hogy több vasúti sorompót is nekünk kellett kezelni, így egy kis betekintést nyerhettünk a vasúti közlekedés működésébe. Félúton egy finom ebéd várt ránk, amely után hűsítő fagylalttal és egy szelet süteménnyel pihenhettük ki a fáradalmakat. A jó hangulat az egész út során megmaradt: sokat nevettünk, biztattuk egymást, és közösen küzdöttük le a nehezebb szakaszokat. A program végén visszatértünk a szállásra, ahol egy laktató vacsora következett. Az estét társasjátékozással töltöttük, amely remek alkalmat adott a kikapcsolódásra és a közös élmények felidézésére. A tartalmas nap után mindenki örömmel tért nyugovóra, hogy másnap új kalandok várhassanak ránk.” – Vajda Milán, Nagybajom 2-es csoport
4. nap: „Számomra a tábor egyik legkülönlegesebb napja a csütörtöki volt, amikor a magyar történelem és építészet jelentős örökségei közé léptünk be. Már kora délelőtt útra keltünk: az első állomásunk a fertődi Esterházy-kastély, a második pedig a nagycenki Széchényi-birtok volt. Az előbbi barokk pompája, az utóbbi klasszicista méltósága múltunk legértékesebb rétegeit képezi. Amikor az ember belép ezekbe az épületekbe, sőt, sokszor már a kertjeikbe is, hajlamos azt hinni, hogy ez egy tőlünk végtelenül távoli, csupán múzeumi, talán rideg világ. Emiatt is, amikor a kastélyok termeit jártam a következő kérdés merült fel bennem: mit jelent ez a kulturális örökség nekem, egy 21. századi, jászsági roma fiatalnak? A választ erre Nagycenken, a Széchényi-kastély egyik kiállítótermében találtam meg, ahol egy hatalmas, szerteágazó családfa előtt álltam meg. Magam is évek óta kutatom a saját családfámat; van, amit az 1700-as évek végéig, de bizonyos ágakat csak az 1800-as évek elejéig sikerült visszakövetnem. A falon lévő grófi családfát tanulmányozva jutottak eszembe a saját, ma már csak névről ismert rokonaim. Azok a felmenőim, akiknek a házassági kivonatait éjszakákon át kutattam, akiknek a keresztelési bejegyzéseit olvastam, és azok a kovács vagy muzsikus őseim, akiknek a mesterségéről, mindennapi munkájáról tanultam. Rájöttem, hogy az Esterházy és a Széchényi kastély nem idegen tőlem: ezek a falak pontosan azt mutatták meg, hogyan, milyen történelmi időszakban éltek, dolgoztak és alkottak az én saját felmenőim is száz vagy kétszáz évvel ezelőtt. Ugyanezt éltem át a nap végén Sopron várnegyedében is, ahol a macskaköves utcákon sétálva, a Tűztoronyból a történelmi városrészre kinézve is éreztem a kapcsot azokkal a generációkkal, akikhez eddig nem ért el a kezem. A város összekötötte a múltat a jelenemmel, a családom elfeledett mindennapjait a „csányis” társaim nevetésével. Ott álltam az ország egyik legtörténelmibb szegletében, az utolsó közös nyári táborunkban nem idegenként, hanem a helyemre találva. Emlékezve, megérkezve és ezer szállal kapcsolódva.” – Pege Gyula, Jászberény 3-as csoport
5. nap: Utolsó napunkat a szálláshelyünkön zártuk, ahol egész nap a Hotel wellness- és a bükfürdői strand szolgáltatásait vehettük igénybe. Az őrvidéki táborunk lezárása a 9 éves közös tábori időszakunknak, amelyek során megannyi tematikus foglalkozásokon és honismereti-történelmi helyeken gazdagodhattunk ismeretekkel. Immár a jövőben kis-mentorként segítünk tovább fiatalabb „csányis” társainknak a tábori időszakokban is. Köszönjük az Alapítványnak, hogy az elmúlt évek során lehetőségünk volt együtt, történelmi kultúránkat megismerni.
Köszönjük a Hunguest Hotel Bük-nek a támogatást!