“A tavalyi évhez hasonlóan idén is részt vettünk a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület VANFesztiválján, amely ezúttal Zamárdiban került megrendezésre június első hétvégéjén. Az MSMME a fogyatékossággal élő embertársaink művészeti tevékenységét, fejlődését támogatja, valamint lehetőséget biztosít a számukra az önkifejezésre, és arra, hogy évről évre megmutathassák tehetségüket valamennyi művészeti ágban, elősegítve ezzel a társadalmi elfogadásukat is. Így a hétvégén, a délelőttök során nagyon sokszínű és színvonalas produkciókat tekinthettünk meg, többek között modern és néptáncos előadásokat, zenés és prózai színdarabokat, de voltak, akik zenéltek, énekeltek vagy verset mondtak. Az előadók hihetetlen lelkesedéssel és odaadással álltak a színpadra, hogy bemutassák kemény munkájuk gyümölcsét, és megkapják érte a jól megérdemelt tapsot. A fellépők öröme és jókedve pedig ragadósnak bizonyult, mindannyiunkat elért, és egész nap kitartott. A délutánok is nagyszerű hangulatban teltek tehát, együtt élveztük az éjszakába nyúló koncerteket, a napsütéses Balaton-partot.” – Patyi Izabella, Szeged 3-as csoport
“Minden embernek fontos, hogy egy közösség részének érezhesse magát. A hovatartozás érzése az, ami igazán formálja a személyes identitásunkat, és hozzájárul a boldogságunkhoz. Nekünk, csányisoknak az Életút Fesztivál jelenti a legnagyobb lehetőséget erre a kapcsolódásra, mert ott egyszerre tapasztaljuk meg, milyen több száz társunkkal együtt lenni, osztozni a pillanatban, és minőségi időt tölteni egymással. Egy ott történt kötetlen ebéd melletti beszélgetés során merült fel bennünk a szociális érzékenység kérdése, valamint a nehéz körülmények között élő, illetve fogyatékkal élő gyermekek és felnőttek helyzete, továbbá a velük együtt dolgozó fejlesztők, segítők munkájának értéke. Szerettük volna közelebbről megismerni azt a munkát, ami a leginkább sérülékeny csoportokban élők támogatásáról szól. Így, amikor az Alapítvány mentora, Ságodiné Samu Edit felajánlotta a lehetőséget, hogy részt vehetek a VANFesztiválon, hatalmas örömmel fogadtam azt el.
A fesztiválon közelebbről is belátást nyerhettem azoknak a társainknak a mindennapjaiba, akiket a legkevésbé hall meg a világ, pedig rendkívül értékes gondolatokkal, és egyedi meglátásokkal rendelkeznek. Az a hihetetlen lelkesedés, amivel ők mindent beleadva dolgoztak a produkciókon, számomra is inspiráló volt. Az a tiszta öröm és boldogság pedig, amikor érezték a feléjük áradó valódi figyelmet, örökre felejthetetlen élmény lesz számomra. A fesztivál résztvevői egy olyan zárt, mégis végtelenül nyitott közösséget alkotnak, ahol mindenki tiszta szívből örült a találkozásnak. Büszkén mutatták meg a művészeten keresztül, hogy kik ők, és honnan jöttek. Mérhetetlenül hálás vagyok, hogy ha csak egy kicsit is, de részese lehettem ennek a csodának. Úgy érzem rengeteget tanultam a jelenlévőktől, a szervezőktől, a szegedi csányis társaimtól és Edittől is, aki az őszinte, szeretetteljes törődésével mindannyiunk számára valódi példaképet jelent.” – Pege Gyula, Jászság 3
„Idén első alkalommal vehettem részt a Magyar Speciális Művészeti Műhely Egyesület VAN fesztiválján, melyen való részvételért már a cikk elején köszönöm a lehetőséget. A Zamárdiban megrendezett eseményen először találkozhattam az értelmi fogyatékkal élők megdöbbentő érzéki világával, ledöbbentőnek, egyenesen meghatónk találtam az általuk mutatott őszinte lelkesedést, igyekezetet és tenni akarást. Úgy gondolom, ebben a korban kiemelkedően fontos, hogy az ember hasonló, gyakorlatilag „új világokat” ismerjen meg, szembesüljön azzal, hogy ami addig idegennek, vagy esetleg ijesztőnek hatott, milyen rejtett mélységekkel is rendelkezik.” – Laurinyecz Márkó Felícián – Sz3
„A hétvégén lehetőségünk nyílt egy teljesen, tőlünk külön álló világba betekintést nyerni. A Zamárdiban megtartott a Magyar Speciális Művészeti Műhely VAN Fesztiválján vettünk részt, ahol rájöttünk, hogy ez a világ nincs is olyan távol tőlünk. Évről évre, fesztiváli keretek között a fogyatékossággal élők tehetségüket mutatják be: tánccal, zenével, színjátszással.
A nagyszabású eseményre meghívást és lehetőséget kaptunk Samu Edit mentorunk által, amit nagy örömmel fogadtunk. Négy napon át élvezhettük a színes előadásokat, a táncházakat, koncerteket és a felhőtlen örömöt, amit a résztvevők biztosítottak számunkra. Természetesen délutánonként mi is elmentünk a Balaton partjára és élveztük a jó időt, így testileg és lelkileg is egy frissítő hétvégét tudhatunk magunk mögött. Hihetetlen élmény volt egy ilyen lelkes közösséget látni, akik mindenkit szeretettel és mosollyal fogadnak. Az ember csak ilyen alkalmakkor jön rá arra, hogy mennyit is lehet tanulni ilyen helyzetekben, hogy az öröm minden embernek megadatott, csak használni kell. Számomra egy élmény volt ennek a fesztiválnak a lebonyolításában segédkezni, hiszen éreztem, hogy mennyire hasznos és kifizetődő is az a kevés is, amit mi teszünk.” – Faragó Hanna, Sz3
„Mindig mondják, hogy adni jó, de amíg az ember nem próbál ki segítőként egy ilyen rendezvényt, el sem tudja képzelni, mennyit kap vissza. Ez nem egyszerű feladatteljesítés volt, hanem egy őszintén lélekemelő élmény, ami teljesen feltöltötte az embert. Idén abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy közelebbről is részese lehettem a VANFesztivál varázsának Zamárdiban.
Bár a háttérmunka és a kísérés felelősséggel járt, ami eleinte ijesztőnek tűnt, a résztvevők tiszta energiája és nyitottsága pillanatok alatt feloldott minden gátlást. A színpadi bemutatókat figyelve, ami a ritmusos táncoktól kezdve a szívhez szóló versekig és színdarabokig terjedt, újra és újra bebizonyosodott, hogy a művészetnek nincsenek korlátai. Lenyűgöző volt látni azt az őszinte izgalmat és büszkeséget, ami az előadókból áradt, amikor a közönség elé léptek. Számomra segítőként a legmeghatározóbb élmény mégis az a feltétel nélküli bizalom volt, amivel fogadtak minket. A délutáni kötetlen programok, a Balaton-parti közös nevetések és a kötetlen beszélgetések megmutatták, hogy a valódi elfogadás nem a szavakban, hanem a megélt pillanatokban rejlik. Ez a hétvége nemcsak a fellépőknek volt ünnep, hanem nekem is egy hatalmas lecke emberségből, kitartásból és abból az életörömből, amit sokszor hajlamosak vagyunk elfelejteni a hétköznapokban.
Hálás vagyok a csapatnak és a szervezőknek, valamint mentoromnak, hogy egy ilyen összetartó, szeretetteljes közösség tagja lehettem ezen a nyárindító hétvégén.” – Kohári Bánk Szeged 3-as csoport.
