Fontos pillanathoz érkezett az életem, lediplomáztam. Sikeresen végeztem az ELTE Társadalomtudományi Karának szociológia alapszakán, július 3-án vehettem át az oklevelemet a Lágymányosi Campuson.
Izgalmakkal és kihívásokkal teli három éven vagyok túl. A tanulás azonban nem áll meg, mesterképzésen folytatom tanulmányaimat.
Hálás vagyok az Alapítványnak – Elnök Úrnak és Erikának, hogy egy olyan közösségben nőhettem fel, ahol mindig támogattak és bátran kérhettem segítséget, ha nehézségbe ütköztem. Sosem éreztem magamat egyedül, mindig tudtam, hogy állnak mögöttem. Nagy szerepet töltött be az Alapítvány a személyiségfejlődésemben és világszemléletemben.
Igyekszem egy kicsit visszaadni abból a rengeteg szeretetből és támogatásból, amit a 11 év alatt kaptam, hogy a mostani generáció is hasonlóképpen tapasztalhassa meg milyen is csányisnak lenni.
Az egyetemi éveim alatt biztosították a lakhatásomat, ami az egyik legnagyobb támogatás és egyben legmeghatározóbb élmény volt számomra. Szívemnek kedves barátokra leltem, akikhez öröm volt hazajönni. Sok emléket gyűjtöttem ezidő alatt, mert a legnagyobb kincs a közösség.
Kicsi korom óta nyelvi és informatika fejlesztőórákat kaptam, ezáltal pedig nagyon szép eredményekkel érettségiztem, kezemben nyelvvizsgával és ECDL vizsgával. Magabiztosan kezdhettem meg tanulmányaimat az egyetemen, ami nagy könnyebbség volt.
Hálával tartozom Miklós bácsinak is, az Alapítvány operatív igazgatójának, amiért végig biztatott és hitt bennem. Minden fiatal sorsát szívügyének tekinti és bármikor fordulhatnak hozzá segítségért.
Szeretném megköszönni a mentoromnak is, hogy mindig mellettem volt, bármikor számíthattam rá. Nem kellett kétségbe esnem, amikor az élet akadályokat gördített elém és nem úgy alakult, ahogy elképzeltem. Hálás vagyok, hogy megtanított kitartónak lenni és küzdeni a céljaimért.
Egy korszak ugyan lezárult, de ezzel együtt egy új veszi kezdetét. A ,,csányis” életutam pedig tovább folytatódik.
Székelyi Fruzsina, Jászság 2-es csoport
