Játszani és mesélni is érkeztünk Pálmajorba október 21-én.
Az önkéntes munkáról már sokat hallottunk. A csoportunkkal dolgozó önkéntesekkel is mindig nagyon jó kapcsolatot sikerült teremteni. Elhatároztuk, hogy mi is kipróbálnánk magunkat önkéntesként. Somogy megye leghátrányosabb településének kisiskolájával vettük fel a kapcsolatot. Tettük azzal a céllal, hogy elmondhassuk, mesélhessünk arról, hogy miért érdemes tanulni. Bár tudjuk és nap mint nap érezzük, hogy egyre nehezebb és nagyobb feladat, és sokszor egyáltalán nincs is hozzá kedvünk. Játszani és mesélni is érkeztünk Pálmajorba október 21-én. Pontos forgatókönyvet készítettünk a foglalkozásról, mégis annyira meglepődtünk a csillogó szemű, érdeklődő gyerekek láttán, hogy belefeledkezve a játékba a vitt ajándék átadásáról is majdnem megfeledkeztünk. Az ismerkedő játékok után beszéltünk egymásnak családjainkról, iskoláinkról, hobbinkról. Áron gitározott, majd a vendégfogadóink mutatták be milyen klasszul tudnak énekelni. A közös dalolás ugyanolyan jó volt, mint a közös rajzkészítés vagy a csukott szemmel saját portrénk lerajzolása. Sokat nevettünk együtt. Nagyon gyorsan elszaladt az idő, de annyi mindent szeretnénk még megtudni egymásról, hogy megbeszéltük azt is, mielőbb folytatjuk. A hazaindulás mégsem volt olyan egyszerű, mert mindig akadt valami apró csoda, amit megmutattak nekünk. A saját maguk készítette gesztenye báboktól (amit mi utoljára ennyi idősen készítettünk) a magukat és kedvenc állatukat ábrázoló bábig. Búcsúzásként apró ajándékkal kedveskedtünk, és vendéglátóink is megleptek minket a saját maguk készítette őszi levélcsokorral. Nagyon örültünk neki, és nagyon meg is lepett minket ez a különösen szeretetteljes fogadtatás. Adni tényleg jó, és kapni is tényleg nagyon jó volt! Várjuk a folytatást.
A galériában az együtt töltött délutánról készült képriportunkat láthatja minden érdeklődő.
Horváth Sára és Dézsenyi Patrícia Kaposvár 2.