Pénteken, október 18-án, a Csányi Alapítvány által szervezett öt lépcsős közösségi ház látogatásának, harmadik állomására, Pécsre érkeztem. Az elmúlt két hétben már betekintést nyertem a nagybajomi és jászberényi házakban folyó színes életbe, a következő hetekben pedig Kaposvárra és Szegedre fogok ellátogatni. Ezen a hétvégén a pécsieké volt a főszerep.
Pécs, Baranya megye székhelye Magyarország ötödik legnagyobb városa (Budapest, Debrecen, Szeged és Miskolc után). A Mecsek lejtőin elterülő város Budapesttől mintegy 150 mérföldnyire délnyugatra található, közel a horvát-magyar határhoz.
Az alapítvány 2007-ben hozott létre először csoportot Pécsett. A jelentős létszám bővülésre való tekintettel a közelmúltban egy új házat vehettek birtokukba az ott tanulók. A modern felszerelésnek is köszönhetően az idén újonnan bekerült tizenöt fiatal is sikeresen beilleszkedett.
Jelenleg a közösségi házban tartózkodik egy szingapúri önkéntes, aki hat hétig fogja élvezni a magyar vendégszeretet. Yina Chua mindenki számára lehetőséget nyújt nyelvtudásának gyakorlására és idegen kultúrák megismerésére. A szombati napon végig segítségemre volt és biztos vagyok benne, hogy hasznos és valamirevaló tapasztalatokkal fog visszatérni Szingapúrba közép-európai tartózkodását követően.
Beszélgetéseim sorát a közösségi ház legidősebb tagjaival kezdtem, akik most tizenhat év körüliek. Egy-két, illetve három fős csoportokban dolgoztunk. A 2010-es sárospataki nyári táborban volt szerencsém először találkozni velük, ahol egy hetet töltöttünk együtt. Akkor még csak három hónapja éltem Magyarországon és a gyerekek többsége nyelvtudásukat illetően kezdő szinten állt. Jól emlékszem azokra a vicces pillanatokra, amikor arra törekedtünk, hogy megértsük egymást valahogyan és ehhez a mutogatásokon és töredékmondatokon keresztül mindent fel is használtunk. Ezen a hétvégén pontosan az ejtett ámulatba, hogy milyen jelentős mértékben gyarapították tudásukat. Néhányuk igencsak könnyedén használja a nyelvet, alkalmanként megközelítve az anyanyelvi szintet. Jól észrevehetően fejlődött azon képességük is, mellyel angol nyelven is képesek kifejezni saját gondolataikat és így elém tárhatják személyiségüket. A haladókkal elrugaszkodtam a hagyományos angol órai témáktól és sokkal összetettebb kérdésekkel foglalkoztunk, úgy mint gazdaság, politika, történelem és földrajz. Egyikük igencsak jártas az elektrotechnikában, szóval vele ezt a témát jártam körbe.
Volt egy lány, aki hatalmas meglepetést jelentett számomra. Tisztán emlékszem a vele folytatott beszélgetésekre 2010-ből. Annak idején egyáltalán nem beszélt angolul, nagyon csalódottnak tűnt a céljait illetően. Nagyon visszahúzódó lányról van szó, akivel kapcsolatban nehéz volt eldönteni, hogy hogyan is alakul a kapcsolata a nyelvvel a jövőben. Szombaton élmény volt vele újra beszélni. Igen választékosan fogalmazott, az általa használt nyelvtan tiszta és pontos volt, megszakítás nélküli mondatai zene volt füleimnek. Tanuláshoz való hozzáállása tiszteletet érdemel. Ez a sikerre vezető elhatározás a nehézségek ellenére sokakra jellemző az alapítvány tagjai közül.
A közösségi ház idősebb tagjaival folytatott beszélgetéseket követően részt vettem a legfiatalabbak számára tartott nyelvi órán. Ők jelenleg kilenc és tizenegy éves kor között vannak. Az energia és lelkesedés, ami áradt belőlük engem is magával ragadt. Gondolkodás nélkül segítettek egymásnak és ez maga volt a megtestesülése az alapítvány erkölcsi világképének.
David Holmes
Fordította: György-Dávid Valentin