A szegedi Közösségi Házban, már évek óta hagyománynak számít, hogy a tél beköszönte előtt lehalásszuk a kerti tavunkban lévő halainkat. A halaink a zord időjárási viszonyokat a Közösségi Ház akváriumaiban vészelik át.
Az idei lehalászatunkra nagy izgalommal készülődtünk (október 29), mert az elmúlt pár hétben már a tó partjánál egyre több kárászivadék tűnt fel táplálékot keresgélve. Ebből arra következtettünk, hogy a nyári szünetben a halaink leívtak.
A tavalyi év rossz tapasztala alapján számos kérdés felmerült bennük, példálul hogy az önfentartó rendszerünk idén jól működött-e. 2014-ben az egyik kifejlett törpeharcsánk és a békánk megették az összes többi törpeharcsát, és a kárászokból is „lakmároztak”, így a lehalászatkor alig találtunk halakat. A törpeharcsáink idén év elején sajnos elpusztultak valamilyen betegségben, így ez a veszély elhárult. Így megmaradt az a kérdés, hogy a béka nem bántotta-e az ikrákat és a frisssen kikelt ivadékokat.
A másik nagy kérdésünk az volt a mai nappal kapcsolatban, hogy a tavaszal kiengedett kísérleti KOI pontyjaink mennyit nőttek a nyár folyamán, és a télen a kicsik által megmentett nagy kárászunk (amit boncolásra szántunk:-) él-e, mert a megmentése óta nem találkoztunk vele.
Ennyi kérdéssel, és a napos őszi szüneti délutánt kihasználva vödrökkel és szűrőkkel felszerelkezve vágtunk neki a feladatnak. Az első feladatunk, mint minden évben a növényzet eltávolítása volt.
Nagyon sokat nem kellett várnunk az első kárászivadék feltűnésig, már a harmadik merítésnél megfogtuk az első példányt.
Ahogy folyamatosan csökkent a vízszint egyre több hal, szitakötőlárva, víziskorpió, és csiga bukkant elő.
A tó félig lévő vízéből nemsokára kimerítettük a nagy kárászunkat és az első sárga színű KOI pontyunkat is, amiket később még egy sárga, és egy narancssárga-tarka színezetű követte.
Miután minden vizet leszűrtünk, és minden növényi szárat átvizsgáltunk a növényzetet, a csigákat, szitakötőlárvákat és egyéb vízben élő ízeltlábút viszahelyeztünk a tóba, és elkezdtük a tó visszatöltését.
A parton csak a halaink maradtak, amiket osztályoztunk aszerint, hogy melyik tudná túlélni a telet. A csoportosítás szerint volt tavalyi kárász ivadékból 20 példány, amelyeket visszaengedtünk a nagy kárásszal együtt.
A 3 Koi pontyot és a 30 idén kikelt kárászivadékot pedig bevittük a Közösségi Ház akváriumaiba, ezek a példányok a telet a melegben töltik, és mi gondoskodunk az etetésükről.
Szeged 2-es, 3-as csoport