December 1-jén, pénteken végre túlestünk életünk első angol szóbelijén. Nagy kő esett le a szívünkről és ennek örömére együtt töltöttük az egész estét, éjszakát és a szombatot is. Bent aludtunk a közösségi házban, de előtte még -akinek kedve volt- kilátogatott a város adventi vásárába. A fények nagyon hangulatossá teszik a Kossuth teret, volt aki kipróbálta a dodgemezést is. Ez nem volt koccanásmentes… Este megvacsoráztunk és kezdetét vette a csoport egy részének a társasjáték parti, akinek pedig ahhoz volt kedve, filmet nézett a nagy kivetítőn. Jól szórakoztunk és sokáig nem aludtunk el az egész heti izgalom miatt is. Másnap elég nehezen keltünk fel, de muszáj volt, mert a fél kilences vonattal indultunk Kecskemétre. Előtte azért reggeliztünk és persze rendet is csináltunk magunk után. Mikor délelőtt megérkeztünk a Leskowsky Hangszergyűjteménybe, nagyon meglepődtünk, mert több mint 1500 hangszer található benne! A foglalkozás azonnal elkezdődött és a gyűjtemény vezetője egy szuper érdekes bemutatót tartott nekünk és mi is kipróbálhattunk egy csomó féle hangszert! Ő is nagyon kíváncsi volt ránk, mert legutóbb csak a III. Össz-művészeti tábor színjátszós gyerekeivel találkozhatott, akik már jártak a Leskowsky Hangszergyűjteményben. Eljött, hogy ő tartsa a foglalkozást, pedig hajnali háromkor ért haza Angliából. Mi is mondtuk, hogy nem sokat aludtunk, mert pont angolból vizsgáztunk és utána sokáig fent voltunk. Nagyon sok olyan zeneeszközzel ismerkedtünk meg, amiről nem is tudtuk, hogy létezik. Például az aquafon vagy a shamisan is ilyen volt. Az utóbbi kicsit hátborzongató, mert megtudtuk, hogy macskabőrből, elefántcsontból és hernyóselyemből kell készíteni. De létezik olyan fűrész is, amin lehet játszani. Úgy gondoljuk, ez egy kivételes nap volt és nagyon hasznos, hazafelé úton Sanya Bácsi megkérdezte, lenne-e kedvünk máskor is eljönni: mindenki igennel válaszolt! -Szentes 1. csoport gyermekei és Kovács Sándor mentor
