Bár nem is volt olyan régen csoportunk tábora, mégis nagyon jó volt újra látni egymást, mielőtt végképp szétszéledünk a nyáron. A Közösségi Házban gyűltünk össze, személyesen, illetve volt, aki online tudott bekapcsolódni. Mentorunk egy nagyon hasznos beszélgetésre invitált bennünket, ahol lehetőségünk adódott immár személyes érintettség miatt mélyebben megismerni az Alapítvány egyetemistáinak szóló ösztöndíjrendszerét, a tanulmányi ösztöndíj elnyeréséhez szükséges paramétereket, a kollégiumi elhelyezéshez szükséges teendőinket, emellett információkat kaptuk a laptopok kiosztásáról, a jövő évi program és projekttervünkről; és mindenről, amiről kérdésünk akadt. Szót ejtettünk az aktuális pályázatokról, az egyetemista találkozókról, a vacsoraestekről, és pontos útmutatót kaptunk, hogyan illő egy igazi egyetemistának kommunikálni – írásban (is.) Nagyon furcsa érzés volt végig nézni rajtunk, és én talán most döbbentem csak rá igazán, hogy felnőttünk. Persze, itt még nem fejeződik be sem közösségi, sem alapítványi életünk, mégis büszkén tekintek barátaimra, hogy idáig eljutottunk egy csapatként. Ahelyett, hogy egy logika és egy szövegértésfejlesztő óra közötti tízórai szünetben izgatottan az új társasjátékokról beszélgetnénk, amik nemrég érkeztek, most hirtelen a szociális ösztöndíjról, a „Neptunos” beiratkozásról és a kismentori munkák tervezgetéséről folyt a diskurzus ugyanezzel a társasággal.
Szívből szeretnék gratulálni csoporttársaimnak, szegedi évfolyamtársaimnak, és minden felvételizőnek, aki eljutott idáig! Hálával tartozom mentoromnak és fejlesztőimnek, hogy végig kísértek minket ezen a néhol zötyögős úton, és minden nehézség ellenére teljes szívből támogattak és segítettek nekünk, kitartottak mellettünk, és kiálltak értünk a gimnáziumi éveink alatt. Szeretném megköszönni az Alapítványnak a végtelen támogatást, amit mind anyagilag, mind tudásban és lelkületben kaptam, kaptunk. Igazán szerencsésnek tartom magam, hogy egy ilyen közösséggel az oldalamon hagyhatom hátra a gimis éveim, s kezdődik valami teljesen új, aminek már most komoly segítséggel indulhatunk neki.
Kovács-Nagy Sarolta