Új lapon nyílik meg

Jászberénybe érkeztem

Csak két napja érkeztem meg Jászberénybe (február 8.), de már ez a két nap is eseménydúsan telt.

Miután Zolival megérkeztünk a Közösségi Házhoz péntek délután, találkoztunk a három jászberényi mentorral Ildivel, Eszterrel és Judittal. A Közösségi Ház a legrégebbi épület a városban és nagyon megtetszett. A mentorok még aznap délután bemutattak a gyerekeknek, szégyenlősek voltak ugyan, de nagyon kedvesek is. Nem sokkal indulás előtt az egyik tanuló az idősebbek közül megkért, hogy maradjak velük az órán. Nagyon jól esett a kedvességük.

Ezután Zoli, Ildi és Eszter elvittek abba a kollégiumba, ahol az elkövetkező hétben lakni fogok. Mielőtt elmentek volna átadtak egy nagy csomag élelmiszert reggelire és elköszönhettem Zolitól, aki Szegeden volt a segítségemre.

Tegnap reggel találkoztam a másik csoport tagjaival is. Sokat beszélgettünk. Nem okozott nehézséget a 15 év felettiekkel beszélgetni. Be kell vallanom az angol nyelvtudásuk nagyon jó, nem is beszélve a 20 éves „gyerekekről”. Az egyik lány sokat volt az Egyesült Királyságban vakáción és úgy mesélt és beszélt, mint egy született angol.

Amikor a legifjabb csoporttal találkoztam, megkértem őket mutatkozzanak be egyesével. Az egész óra nagyon mulatságos volt, mivel az egyik aranyos kisfiú annyit mondott: „nem beszélek angolul, én csak németül beszélek” és ezt követően csendbe burkolózott mígnem a többiek apró segítséggel bíztatták és még annyit hozzá tett a mondandójához: „és nem vagyok bolond.” Ezen mindenki nagyon jót kacagott.

Később megkértem őket, hogy mutassák be a kedvenc magyar ételeiket, amelyeket egy idősebb diák magyarázott el nekem pontosabban. Ettől meg is jött az étvágyam. A következő program a legrégebbi jászberényi múzeum látogatása volt a legfiatalabb csoporttal. Az ország egy fontos szimbólumára lettem figyelmes, a kürtre. De ami ennél is fontosabb, hogy a 15 éves Attila kitűnő idegenvezetőm volt és nagyon sok mindent elmesélt Magyarország történelméről.

A délután folyamán kínai írásra tanítottam a gyerekeket. Ezt tanultuk meg: 我爱你,匈牙利, ami annyit jelent „szeretlek, Magyarország”. És természetesen megtanulták kínaiul leírni a nevüket. Igazán nagy öröm volt számomra, hogy a gyerekek jól érezték magukat az órámon.

Julie, AIESEC önkéntes Kínából

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg mással is:

További bejegyzések

Meghívó Adventi ünnepségeinkre

A közösségi házak 2026-os Adventi Ünnepségeire a meghívók az alábbi linkeken elérhetőek.…

Élményalapú fejlesztés, közösségépítés és prevenció – szociálpedagógiai tapasztalataim a szentesi közösségi házban

Melis Fanni vagyok, a Szegedi Tudományegyetem végzős szociálpedagógus hallgatója,tanulmányaim befejezésével januárban szerzem…

Őszi Foci-és sakkbajnokság, Gyermekparlamenti ülés és Érdekképviseleti Fórum

„Megkezdődött az idei tanév foci-és sakkbajnoksága. Az őszi első forduló, november 14-én…

Márton-napi jócselekedetek a Pécsi Közösségi Házban – a kedvesség ragadós!

"November 11-én, Márton napján különleges foglalkozásra gyűltek össze a Pécs 3-as csoport…

Libanapi túra a kaposvári túraklubban

Túraklubunk novemberben a liba napra hivatkozva szedte sátorfáját és tervezte meg a…

KRESZ-ismeretek kicsiknek

Szerdán sikeresen teljesítettük az utolsó feltételt is a Vigyázz, kész, vezess! pályázat…

Vigyázz, Kész, Vezess!

A 2026–2027-es tanévben én is azon szerencsések közé tartozhatok, akiket a Csányi…

Érdekképviseleti fórum Jászberényben

A Jászberényi Közösségi Házban kedden ült össze az Érdekképviseleti Fórum, ahol először…

Dr. Csont nyomában…

A Kaposvár 3-as csoport tagjai hétvégén egy nagyon izgalmas múzeumi foglalkozáson vettek…

Szülői érdekképviseleti fórum Szentesen

Sor került az érdekképviseleti fórum őszi ülésére a Szentesi Közösségi Házban. A…