„Piacképes szakmát szeretnék tanulni, hogy minél hamarabb dolgozhassak.” – Ezzel a gondolattal vágtam neki a középiskolás éveimnek. Tanulmányaim mellett végig dolgoztam: a szakmámban is, és sok más területen is. Minden tapasztalat hozzátett ahhoz, hogy megtaláljam az utamat.
Az évek során rájöttem, hogy a valódi siker nemcsak a biztos megélhetésről szól, hanem arról is, hogy olyan hivatást válasszunk, amely örömet ad. Hiszem, hogy nincs az a fizetés, amely hosszú távon ellensúlyozhatná azt, ha valaki nem azt csinálja, amit igazán szeret.
Ezért jelentkeztem gyógypedagógia alapképzésre. Az egyetemi évek sok kihívást tartogattak, de szerencsés voltam, mert mindig számíthattam a családomra – különösen a nővéremre és a vőlegényemre –, valamint az Alapítvány támogatására. Az a biztos háttér, amelyet tőlük kaptam, nagyban hozzájárult ahhoz, hogy jeles minősítésű gyógypedagógus diplomát vehettem át pszichopedagógia, valamint tanulásban akadályozottak pedagógiája szakirányokon.
Az új tanév egy új fejezet kezdetét is jelenti számomra: megkezdem első gyógypedagógusi munkámat, miközben mesterképzésen folytatom tanulmányaimat. Bízom benne, hogy a következő két év is legalább ennyi fejlődést és élményt tartogat, és remélem, hamarosan újabb mérföldkövekről számolhatok be itt.
Magyar Tímea, Kaposvár 1-es csoport, gyógypedagógus
