Gyakran kérdezik tőlem, hogy mit jelent az, hogy mentorként dolgozom … ilyenkor felmérve a helyzetet vagy hosszasan fejtem ki, ami szerintem a munkám lényege vagy az időre és a kérdezőre való tekintettel röviden válaszolok, hogy „hú, hát az most hosszú lenne elmesélnem”.
A mentor nekem olyan, mint … kezdődhetne a drámából ismerős befejezetlen mondat… és a felsorolás során új és újabb gondolatok, metaforák hasonlatok születnek …nekem a mentori munka az, amiről kicsi korom óta álmodtam és vágytam … valaki mellett lenni, valakit segíteni egyszerre lenni alárendelt és vezető és mindig tudni (kellene) melyik szerepben tehetek többet, jobbat szebbet…
Ma elkezdődik a Beválogatás, ahol három napon keresztül szomorú, gyönyörű, teljes és olykor tragikus sorsok megismerésének terhét visszük, és minden tudásunkkal igyekszünk a legjobb döntés meghozatalára…
Óhatatlanul eszembe jutnak az előző, nyolc évvel ezelőtti Beválogatás pillanatai, ahol a szemüveg mögül riadt tekintetű kisgyermek igyekezett meggyőzni minket arról, hogy miért van itt a helye … eszembe jut óhatatlanul az a sok gyönyörűségesen fájdalmasan felemelő időszak, amelyet az együtt töltött címkével tudok illetni … a felelősség, amely egy pillanatra sem szűnik a mindennapjainkban, nekünk mentoroknak, vezetőknek, igazgatóknak, és Kurátoroknak … mára a szemüveg mögül riadt tekintetű gyermekből érettségi előtt álló határozott fiatalember lett, aki (kontaktlencséje mögül) határozottan és céltudatosan tekint a világba…
Most Beválogatás kezdődik… a rengeteg kavargó érzés gondolat között az egyik legfontosabb, hogy büszke vagyok a munkámra és alázattal indulok a márciusi hétvégének…
Kaposvár, 2015. március 20.
V. Sárközi Angéla, mentor