Ismét különleges lehetőségünk volt: a Csányi Alapítványnak köszönhetően láthattuk a magyar válogatott világbajnoki selejtezőjét a portugálok ellen. Már az úton a Puskás Aréna felé éreztem, hogy megint valami különleges vár ránk – a város megtelt szurkolókkal, szóltak a rigmusok, egy estére megint focilázban volt Magyarország.
Jó magyar meccshez híven közösen elénekeltük az „előhimnuszt”, a Nélküled című számot. Minden szék megtelt, a szurkolói koreográfia, amit a Pál utcai fiúk című mű ihletett pedig lenyűgöző volt
A meccs maga igazi érzelmi hullámvasút volt. A 20. percben a nyáron tragikusan elhunyt Diogo Jotara és testvérére emlékeztünk álló ovációval, majd a 21. percben Varga Barnabás góljánál szinte felrobbant a stadion – átöleltük egymást, ugráltunk, kiabáltunk, és őszintén elhittük, hogy bármi megtörténhet. A portugálok azonban nem adták könnyen magukat: először Bernardo Silva, majd Cristiano Ronaldo találata után már a Portugálok vezettek az utolsó fél órára ráfordulva. Kicsit hitehagyottá váltunk itt, hiszen egy ilyen szintű csapat ellen az egy gólós hátrány is sok. De amikor Varga újra betalált, ismét feléledt a remény, hogy pontot szerzünk, ebben a pillanatban az első gólnál is nagyobbat robbant a stadion, elképesztő élmény ezt a helyszínen megélni. Sajnos sokáig nem tartott az örömünk, pár perccel később a harmadik portugál gól eldöntötte a mérkőzést, de az utolsó percekben is szívből buzdítottuk a csapatot.
Nagyon jó volt látni élőben ekkora sztárokat, azonban nekem mégis sokkal nagyobb élmény a magyarokat látni élőben és ezt az atmoszférát megélni. 8 évvel ezelőtt még Andorrától kaptunk ki és mindenki elásta a válogatottat, most pedig egy Portugálokkal szembeni egy gólos vereség után vagyunk csalódottak, ami természetessé vált. Valamennyire érthető, hiszen ebben a meccsben több volt, illetve 40 év után reális esélyünk van Világbajnokságon játszani.
Köszönjük szépen az Alapítványnak az élményt, hogy részesei lehettünk ennek a mérkőzésnek is, és remélem, hogy a „Bal sors” már nem tép tovább minket és a lelátóról mi is részesei lehetünk annak, hogy most ősszel, vagy tavasszal sikerül kijutni a VB-re.
Palotai Benjámin, Mohács 1-es csoport