Tizenharmadik alkalommal hirdette meg a Csányi Alapítvány és a Bonafarm cégcsoport a „Gyakorlat teszi a mestert” pályázatot középiskolás és felsőoktatásban tanuló fiataljai számára. A program célja, hogy segítse a tudatos pályaválasztást, valamint lehetőséget teremtsen a szakmai kapcsolatok építésére és a munka világának megismerésére.
Az idei felhívásra 26 fiatal nyújtott be sikeres pályázatot. A résztvevők első kézből szerezhetnek tapasztalatot különböző szakmai területeken: betekintést nyerhetnek a mindennapi munkafolyamatokba, megismerhetik a munkakörökkel járó feladatokat, felelősségi köröket és azokat a kompetenciákat, amelyek elengedhetetlenek az adott hivatás sikeres gyakorlásához. A program így értékes segítséget nyújt ahhoz, hogy a fiatalok megalapozott döntést hozhassanak jövőbeli tanulmányaikról és karrierútjukról.
A szakmai napok életképei a Galériában megtekinthetők.
Vadgazdálkodás ágazat:
Október 28-án izgalmas szakmai élményben volt része a Pécs 3-as csoport két tagjának, akik Békáspusztára látogattak a „Gyakorlat teszi a mestert” program keretében. A fiatalokat Horváth Tímea, János Zoltán, Papp Gábor, Keszler Gergő és Szilárdi Máté fogadták, akik a nap során betekintést engedtek munkájuk kulisszái mögé. A személyes beszélgetések és tapasztalatmegosztások révén a résztvevők közvetlenül ismerkedhettek meg a különböző szakmai szerepkörökkel, azok felelősségével, valamint a sikeres munkavégzéshez szükséges kompetenciákkal.
„A mai napon lehetőségünk volt ellátogatni a békáspusztai vadászati és erdészeti központba, ahol rengeteg érdekes dolgot tudhattunk meg a vadászatról, az erdészetről és a természetvédelemről. A program elején a vadászkürtökkel ismerkedtünk meg. Bemutatták a különböző méretű kürtöket, majd meghallgathattuk a vadászat végén használt kürtjelet, valamint a gímszarvas elejtésekor tiszteletadásként megszólaltatott dallamot is. Ezután a vadászkutyák következtek. Láttunk egy tacskót és egy német vizslát, és megtudhattuk, hogyan dolgoznak a különböző méretű kutyák a vadászok mellett. A kutyák bemutatták, mennyire fegyelmezettek, és azt is megfigyelhettük, hogyan követi a tacskó a gímszarvas szagnyomát egy cikkcakkos útvonalon. Később a vadgazdálkodásról is beszélgettünk. Szó esett a körülbelül 40 ezer hektáros területről, a vadállományról és az erdészek felelősségéről. Azt is megtudtuk, hogy egy szakembernek akár 4000 hektárnyi terület fenntartásáról is gondoskodnia kell. Emellett több magaslest és csapdát is megtekintettünk. Különleges élmény volt, amikor egy vadmacskát is találtak az egyik csapdában, amelyet aztán szabadon engedtünk. Számomra a nap legemlékezetesebb része az autóút volt, amely során Pap Gábor erdész-vadásszal utaztam. Miközben a kisebb erdős terület körül haladtunk, rengeteget beszélgettünk, és olyan dolgokat tudhattam meg tőle, amelyek még érdekesebbé tették számomra a természet és a vadon élő állatok világát. Beszélgettünk a Magyarországon élő vadállatokról, azok élőhelyeiről és arról, hogy az ország mely részein találkozhatunk velük. Megtudtam például, hogy Magyarország északi, főként az Északi-középhegységhez tartozó területein farkasok is élnek. A medvék időnként a szomszédos országok felől, a határ közelében is megjelenhetnek, hiszen a vadállatok természetes mozgását nem korlátozzák az országhatárok. Szó esett az orvvadászatról is, amely komoly veszélyt jelenthet a vadállományra és a természet egyensúlyára. Gábor mesélt arról, milyen problémákkal találkozhatnak a szakemberek, és miért fontos, hogy a vadon élő állatokat megfelelően védjük. Arról is beszélgettünk, hogy az erdőben dolgozóknak nemcsak az állatok megfigyelésére kell figyelniük, hanem az élőhelyek megőrzésére, a vadállomány változásaira és az emberi tevékenység természetre gyakorolt hatásaira is. Különösen érdekes volt számomra megismerni, mennyire változatos Magyarország élővilága. Szóba kerültek az erdeinkben élő nagyvadak, például a gímszarvasok, az őzek és a vaddisznók, valamint a ritkábban megfigyelhető ragadozók is. Megértettem, hogy az állatok elterjedését nagyban befolyásolja az élőhelyük, a táplálék mennyisége és az emberi tevékenység. Az is érdekes gondolat volt, hogy egy erdő állapota és az ott élő állatok viselkedése sok mindent elárulhat a természet egészségéről. Ami igazán különlegessé tette ezt az utat, az nemcsak a sok új információ volt, hanem maga a beszélgetés hangulata is. Pap Gábor minden kérdésemre készségesen válaszolt, és érezhető volt, hogy a saját tapasztalataiból merítve mesél. Nem csupán szakmai dolgokról beszélgettünk, hanem az életéről is szó esett, miközben ő is érdeklődött irántam. Így egy igazán közvetlen, kölcsönös beszélgetés alakult ki közöttünk. Ahogy haladtunk az erdő mellett, jó érzés volt hallgatni a történeteit, közben figyelni a tájat, és újabb kérdéseket feltenni. Számomra ez sokkal többet jelentett egy egyszerű szakmai bemutatónál: úgy éreztem, hogy egy olyan ember tapasztalataiból tanulhatok, aki igazán jól ismeri ezt a világot. A beszélgetés hatására még jobban elkezdett érdekelni a természet, a vadállatok élete és az a felelősség, amely az erdők fenntartásával jár. Az út során megismerkedtem Luna nevű, gyönyörű vizslájával is, akivel nagyon hamar összebarátkoztam. Barátságos természete és a vele töltött idő még személyesebbé tette ezt az élményt. Összességében ez a látogatás sokkal többet jelentett számomra egy egyszerű programnál. Rengeteget tanultam a vadászatról, az erdészetről és a természet tiszteletéről, de ami igazán különlegessé tette, az a Pap Gáborral folytatott beszélgetés volt. Hálás vagyok ezért az élményért, hiszen nemcsak új ismeretekkel, hanem nagyon pozitív érzésekkel is gazdagodtam. Biztos vagyok benne, hogy sokáig emlékezni fogok erre a napra.” Radics Bálint, Pécs 3-as csoport
„A mai napon Békáspusztára látogattunk el, ahol egy igazán élménydús és tanulságos programon vehettünk részt. Érkezésünkkor először egy kürtbemutatóval fogadtak minket, amely különleges hangulatot teremtett. Ezt követően egy kutyabemutatót tekinthettünk meg, amely szintén nagyon érdekes volt, hiszen közelebbről is megismerhettük a vadászathoz kapcsolódó kutyák munkáját. A bemutatók után terepre indultunk, ahol a kísérőnk segítségével számos új és hasznos ismerettel gazdagodtam. Szeretném külön megköszönni neki, hogy ilyen kedvesen, türelmesen és segítőkészen fordult hozzánk. Minden kérdésünkre igyekezett választ adni, és érthetően magyarázta el azokat a dolgokat, amelyekről korábban még nem sokat tudtam. Ennek köszönhetően nemcsak jól éreztem magam, hanem sok új ismeretet is szereztem az erdő élővilágáról és a vadászat fontos szabályairól. A terepi séta során megtanultam például, hogyan lehet megkülönböztetni a vaddisznó és az őz lábnyomát. Mindkét állatnak hasított patája van, de a nyomuk alakja és mérete eltérő lehet. A vaddisznó nyoma általában szélesebb, kerekdedebb, és gyakran a hátsó csülkök, vagyis a fattyúk nyoma is látható mögötte. Az őz lábnyoma ezzel szemben többnyire keskenyebb, hegyesebb és félhold alakú. Természetesen a nyomok mérete és formája a talaj állapotától, valamint az állat méretétől is függhet. Ezenkívül azt is megtudtam, hogy a lesnél mennyire fontos a megfelelő előkészület és a környezet megfigyelése. Különösen oda kell figyelni a szél irányára, hiszen a vadak rendkívül jó szaglással rendelkeznek. Ha a szél feléjük viszi az ember szagát, könnyen észrevehetik a jelenlétünket, és elmenekülhetnek. Az is nagyon fontos, hogy csendben maradjunk, mert a vadak a legkisebb zajt is meghallhatják. Ha megzavarjuk őket, nem biztos, hogy visszatérnek ugyanarra a helyre. Ha mégis visszajönnek, előfordulhat, hogy csak később, vagy egy másik irányból közelítik meg a területet. Ebből megtanultam, hogy a vadmegfigyeléshez türelemre, figyelemre és körültekintésre van szükség. Egy másik érdekes információ, amelyet a mai nap során hallottam, a vaddisznók és az őzek viselkedésével kapcsolatos. Megtudtam, hogy gyakran elkerülik egymást, és igyekeznek távolságot tartani. Ha azonban mégis találkoznak, az őzek jellegzetes riasztó hangot hallathatnak, amellyel figyelmeztetik a környezetüket a lehetséges veszélyre, illetve elriaszthatják a közeledő állatot. Különösen érdekes volt számomra, hogy ha ilyen hangot hallunk az erdőben, az arra is utalhat, hogy az őz embert, vaddisznót vagy más, általa veszélyesnek érzékelt állatot észlelt. Ez ráébresztett arra, hogy az erdőben a hangoknak is fontos szerepük van, és sok mindent elárulhatnak az ott élő állatok viselkedéséről. Összességében nagyon hasznosnak és érdekesnek találtam ezt a látogatást. Sok olyan dolgot tanultam, amelyeket korábban nem ismertem, és még jobban megértettem, mennyire fontos az erdő, a természet és az állatvilág tisztelete. Úgy gondolom, hogy az ilyen programok nemcsak tudást adnak, hanem segítenek abban is, hogy jobban odafigyeljünk a minket körülvevő természetre. A cikk végén szeretném megköszönni a Csányi Alapítványnak, valamint Bonafarm Cégcsoportnak, hogy lehetővé tették számunkra ezt a tartalmas és emlékezetes napot. Külön köszönöm a kísérőnknek a kedvességét, a türelmét és a sok érdekes információt, amelyet megosztott velünk.” Kuti Raul Tamás, Pécs 3-as csoport