Igazán mozgalmas volt a kaposvári 3-as csoport 2026. május 23-i szombati napja. Először Kántor Péterrel volt a gyerekeknek egy szövegértés óra, ebben a félévben már harmadik alkalommal. Az óra során több szöveget is feldolgoztak, átbeszéltek, majd a foglalkozás végén egy nagyon érdekes, különleges bingót is kitöltöttek. A bingólapon különböző emberi tulajdonságok voltak felsorolva, és ezekből kellett összegyűjteni a csoporttársaiktól minél több aláírást arra vonatkozóan, ami rájuk jellemző. Az nyert, azaz annak lett meg a BINGÓ!, akinek egy függőleges vagy vízszintes sorban összejött a 4-4 aláírás. Ezután szülői segítséggel friss palacsintával vártuk a gyerekeket, ezért hálás köszönet Szilvinek és Anitának. Majd kitöltötték a logika teszteket, de utána még arra is maradt elég energiájuk, hogy a következő drámafoglalkozáson aktívak és kreatívak legyenek.
Varga Máté, mentor, Kaposvár 3-as csoport
Akármennyi rutinnal rendelkezem, (s immár ez negyven éves számmal határozható meg) mindig komolyan készülök a drámaórákra, igaz, elsősorban a honnan hova szeretnék eljutni adott alkalommal kérdés megfontolása az első, ehhez a hozzárendelt drámakonvenciókat, játékokat rendelem és írom le magamnak. Még mindig leírom…S elő-elő fordul, hogy a hirtelen vagy több átgondolás után jegyzett soraimat leteszem, s hagyom, hogy a történésekre frissen reagálva játsszam a résztvevőkkel, amikor csak sodor magával engem is a játék. Ezek kegyelmi pillanatok a játékban. Ilyen volt a hétvégi alkalom is Kaposvár 3-as csoport legfiatalabb tagjaival. Öröm volt az eltöltött több mint két óra, amelyben a gyerekek nagyon őszintén, bátran vállalva ennek felelősségét, nyilvánultak meg önmagukról és társaikról az „igazmondó kalappal”. Ugyanis, aki abba a szerepbe lépett – egy kalap felvételével – a hozzá intézett kérdésekre őszintén kellett válaszolnia. Kulturáltan fontos kérdést feltenni nem könnyű, nem könnyű megtalálni azt a mondatot, amely informatív és mégis tapintatos. Sokat tudtunk meg egymásról, nyíltan tártunk fel apró és nagyobb titkokat egymásnak. De ugyanilyen komolysággal mégis önfeledten játszottunk a tanítási dráma során is, ahol fókuszkérdésünk az volt, mit jelent az aktív cselekvés, segítségnyújtás olyan helyzetben, amely számunkra kényelmetlenséget is hozhat? A kérdésre sokszínű megoldást találtak a játszók, a több tanulságból kiemelve a számomra legfontosabbat: a tenni akarásnak nincs, nem lehet korlátja semmi, ha bajba jutott emberről van szó. Csak abbahagyni, lezárni nem tudtuk a témát, a folytatást pedig mindannyian nagyon várjuk.
Sárközi Angéla, mentor, Kaposvár 2-es csoport
