Új lapon nyílik meg

Diplomaosztó: egy hosszú út vége

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor általános iskolás pályafutásom derekán bekerültem az Alapítványba, még nagyon távoli, szinte elérhetetlen célnak tűnt az Alapítvány ígérete és vállalása: mi, tehetséges fiatalok, az egyetemi tanulmányok végéig és utána is a lehető legtöbb segítséget, támogatást kapjuk meg azért, hogy lehetőségünk legyen egy sikerekben gazdag karrier elindítására. Akkor még nem tudtuk, hogy ez részünkről mennyi munkával, olykor áldozattal fog járni, de sejtettük, hogy nagyon-nagyon hosszú utat kell megtennünk, hogy odaérjünk.

Ennek az útnak értem el a végére péntek délután, amikor – hosszú és kihívásokkal, küzdelmekkel teli évekkel azután, hogy elvégeztem a nemzetközi tanulmányok alapszakot – végre átvehettem a közgazdálkodás és közpolitika mesterszakos diplomámat is a Várkert Bazárban, a Budapesti Corvinus Egyetem diplomaosztóján: közgazdász lettem. Nagyon örülök, hogy barátaim, egykori alapítványbeli csoporttársaim után én is befejeztem egyetemi tanulmányaimat, és már kívülről nézhetem a felsőoktatás világának kapuit.

Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a rengeteg támogatásért és élményért, amelyet az elmúlt tizenhat évben az Alapítványtól kaptam, a nyári táboroktól a fejlesztő órákon és nyelvi versenyeken át egészen az ösztöndíjakig. Sok-sok olyan emlékkel gazdagodtam, amit nem fogok elfelejteni. Mindezért nagyon hálás vagyok, és azért is, hogy amikor nem találtam a megfelelő irányt, az Alapítvány nem engedte el a kezemet, nem hagyta, hogy elkallódjak, hanem mindig megadta a szükséges kezdőlökést, amellyel előre tudtam haladni. Az Alapítvány nélkül minden bizonnyal nem tarthatnék ott, ahol most vagyok: két diploma és stabil megélhetés birtokában.

De ami talán ennél is fontosabb, nem lennék az, aki vagyok: az Alapítványon keresztül számtalan változatos hátterű gyereket, fiatalt és felnőttet ismerhettem meg Magyarország különböző részeiről; ők és a különféle programok, foglalkozások nagy hatást gyakoroltak személyiségemre és gondolkodásmódomra.

Még egyszer köszönöm a mentoromnak, a fejlesztő tanároknak az Alapítvány vezetőinek és dolgozóinak és mindenki másnak az elmúlt másfél évtized közös munkáját és sok sikert kívánok az utánam következő generációk tagjainak!

Palkó Richárd, Kaposvár 2.

Ha tetszett a cikk, kérlek oszd meg mással is:

További bejegyzések

Meghívó Adventi ünnepségeinkre

A közösségi házak 2026-os Adventi Ünnepségeire a meghívók az alábbi linkeken elérhetőek.…

Élményalapú fejlesztés, közösségépítés és prevenció – szociálpedagógiai tapasztalataim a szentesi közösségi házban

Melis Fanni vagyok, a Szegedi Tudományegyetem végzős szociálpedagógus hallgatója,tanulmányaim befejezésével januárban szerzem…

Őszi Foci-és sakkbajnokság, Gyermekparlamenti ülés és Érdekképviseleti Fórum

„Megkezdődött az idei tanév foci-és sakkbajnoksága. Az őszi első forduló, november 14-én…

Márton-napi jócselekedetek a Pécsi Közösségi Házban – a kedvesség ragadós!

"November 11-én, Márton napján különleges foglalkozásra gyűltek össze a Pécs 3-as csoport…

Libanapi túra a kaposvári túraklubban

Túraklubunk novemberben a liba napra hivatkozva szedte sátorfáját és tervezte meg a…

KRESZ-ismeretek kicsiknek

Szerdán sikeresen teljesítettük az utolsó feltételt is a Vigyázz, kész, vezess! pályázat…

Vigyázz, Kész, Vezess!

A 2026–2027-es tanévben én is azon szerencsések közé tartozhatok, akiket a Csányi…

Érdekképviseleti fórum Jászberényben

A Jászberényi Közösségi Házban kedden ült össze az Érdekképviseleti Fórum, ahol először…

Dr. Csont nyomában…

A Kaposvár 3-as csoport tagjai hétvégén egy nagyon izgalmas múzeumi foglalkozáson vettek…

Szülői érdekképviseleti fórum Szentesen

Sor került az érdekképviseleti fórum őszi ülésére a Szentesi Közösségi Házban. A…