Az ötletet régóta dédelgettük, a megvalósulás jelen idejű és mindenképpen számolnánk vele jövőben. „csak” beszélgetni gyűltünk össze olyan dolgokról, amelynek egy része magán – másik részében közügy.
Lassan már egy éve is volt, hogy először felmerült bennem egy vallásról szóló vitaest ötlete, és bár sokszor a körülmények és az idő szűke nem engedte, most végre sikerült megvalósítani. A vitapartnerem Gombos Peti bácsi, a Kaposvári KH egyik (szövegértés)fejlesztője volt, aki maga a katolikus egyházközösség tagja. Ebben a kvalitásában még nem ismerhettük meg, így ideálisnak tűnt vele beszélgetni a fontosabb kérdésekről. Szó esett a kereszténységről, annak és egyházának 2000 éves múltjáról, a feketefoltokról a történetében, a szekularizációról, majd az ateizmusról, annak legfontosabb bűneiről, és végezetül a világvallások tágabb vízére evezve beszélgettünk a judaizmusról, iszlámról és a keleti hiedelmekről is. A célom az volt mindvégig, hogy egyfelől kilépjünk abból a téves dilemmából, hogy tudomány vs vallás, hiszen ez valójában egy mellébeszélés, a tudomány és a vallás más szféráját igyekszik leírni a létezésnek. Másfelől az is fontos volt, hogy az alapvető sztereotípiákat oldjuk, magyarázzuk, azokon túllépjünk és nézzünk be kicsit a vallások mögé, mit találunk ott. Sok dologban nem értettünk egyet, ezt különösen jónak tartom, mert ha egy dolgot kellene kiemelnem, mint legfontosabb polgári kötelességet, az maga a diskurzus volna, és nem csak azokkal, akikkel a legkisebb vagy éppenséggel a legsúlyosabb vitánk van, hanem mindenkivel bizony le kell ülni beszélni a közös dolgainkról, ha ezt nem tudjuk megtenni, sosem válik belőlük társadalmi értelemben felnőtt, és nem fogunk konszenzusra jutni a mindnyájunkat érintő kérdésekben sem. Remélem csoporttársaimnak is érdekesnek és még inkább elgondolkodtatónak bizonyult a vita, illetve abban is reménykedem, hogy sikerül ennek folytatást keríteni, és más nehéz témákkal is foglalkozni majd. Köszönöm a lehetőséget és segítséget Sasának, és Gombos Peti bának a részvételt!
A mi generációnk a legkevésbé beszédes, miközben mi osztunk meg a legtöbb információt magunkról. Hogy merre vagyunk, mit ettünk, milyen az öltözékünk, kik a barátaink. De arról sosem, hogy mit gondolunk a hétköznapjaink szerves részeiről; a mélyebb rétegekben nem kutatunk, csak a felszínt taglaljuk. Június 19-i péntek estéjén egy olyan témába merültünk, amely tökéletes egy diszkurzus alapjának, mivel minden egyes ember különbözően éli meg: a vallás és a hit. Beszélgetni sokat szoktunk és tudunk. Ismerjük egymást, szinte minden rigolyánkat és a legbelső titkaink közül is sokat. Mégis mennyi újat hozott ez a péntek esti beszélgetés a hitről és a vallásról. Nem csak ismereteket (köszönet érte a felkészült moderátornak és a polihisztor Gombos Tanár urunknak) hanem jócskán a tovább gondolásra érdemes batyut kaptunk a szabad akaratról, az elkötelezettségről, elköteleződésről, a megértésről, a nyitottság és elfogadás szükségességéről. Melyek egyben a „hit” és „vallás” összefüggésében a diskurzusból kiderült. Nem volt tabu az ateizmus mellett letenni voksunkat, de mégis talán a legszebbnek azt éreztem, hogy a másfél órás vezetett beszélgetés után ott folytattuk kötetlenebbül és őszintén is, ahol abbamaradt: elmondtuk egymásnak ki fél vagy éppen nem a haláltól, a halál utáni életről. S ugyan sokban nem értettünk egyet, a kialakult véleménycseréket fontosnak gondolom már csak azért is mert azt hittem, mindenkit ismerek, és egy ilyen diskurzus, egy újabb beszélgetés mennyi újat tudott adni nekünk, mutatni egymásról. Aztán az este hajnalig tartó társaspartival folytatódott és zárult, meg azzal az ígérettel egymásnak, hogy folyt.köv.
Antal Dominik és Pretz Jázmin
