A három hét Szegeden véget ért.
Nagyon nehéz számomra búcsút inteni ennek a gyönyörű városnak. Nagyon megszerettem a gyerekeket, a mentorokat, a tájat és magát a várost is. A szegedi gyerekek nagyon kedvesek voltak hozzám. Bemutattam nekik a két ország közötti kulturális különbségeket az órákon, a gyerekek pedig megtanítottak korcsolyázni és kellemes társaságot nyújtottak az uszodában és a Pick Múzeumban is. Köszönöm nekik, mivel nem éreztem magam egyedül az elmúlt három hétben. Angolórákon a gyerekek nagyon érdeklődőek voltak Kínával és az ottani kultúrával kapcsolatosan és bátran tették fel kérdéseiket. Mindig örömmel töltött el, ha érdeklődnek a kínai és a tajvani kultúráról. Hong Kong mindenki számára ismerős volt, de Tajvan egy új dolog volt számukra, én pedig örömmel mutattam be nekik ezt a kis szigetet, az otthonomat.
A 14 éves Anna nagyon jól beszél angolul. Az egyik este véletlenül bekapcsolt a házban a riasztó. Felhívtam Pétert, ö pedig azonnal felhívta Annát, hogy telefonon keresztül segítsen nekem a probléma megoldásában. Elmondta, hogy Péter már tud a problémáról és útban van a házhoz, hogy segítsen a bajban. Nagyon megkönnyebbültem!
Azonban nem csak Anna, hanem a többi tanuló is segített nekem ilyen vagy olyan módon. Hálásabb nem is lehetnék ezért nekik.
A mentoroktól, Zolitól, Piroskától és Pétertől is nehéz búcsút vennem. Zoli nagyon kedves és barátságos volt. A segítsége nélkül nem tudtam volna eljutni villamossal a bevásárlóközpontokhoz. Kitűnő idegenvezető és szükségszerű tolmácsom is volt. Piroska mindig nagyon kedves volt hozzám. Bátorított, hogy egyek nyugodtan a gyerekek pizzájából, beszerzett nekem egy útikönyvet, megkérdezte, hogy nem fáztam-e éjszaka amikor kint mínuszok voltak. Habár pár hónapja kezdett el angolul tanulni, ez nem tántoríthatta el, hogy figyeljen rám és beszélgessen velem. Péter is nagyon figyelmes és törődő személyiség. Az egyik hideg hétvégén nem működött a fűtés és emiatt bejött a Közösségi Házba, hogy megnézze, minden rendben van-e velem.
Szeretnék köszönetet mondani a szegedi gyerekeknek és mentoroknak. Nagyon köszönök mindent! Remélem sok önkéntesnek lesz lehetősége, hogy ellátogasson Szegedre és barátai lehessenek a gyerekeknek.
És azt is nagyon remélem, hogy az elkövetkező hét is nagyon élvezetes lesz a jászberényi gyerekekkel!
Julie, AIESEC önkéntes Kínából