Versünnep a csoportban avagy csoportos versünnep
Egy nappal a hivatalos költészet nap után mentorunk egy verses délutánt szervezett nekünk (április 12.).
A hétvégi fejlesztő foglalkozás ennek a jegyében telt el. A csoportban senki nem szokott verset mondani, és őszintén bevallom én magam nem szoktam az iskolai kötelezőn kívül verset olvasni. De a ma délután után azt hiszem, gyakrabban forgatok majd verses kötetet. Egyszerűen azért, mert megtapasztaltam, hogy a vers képes egyszerre segíteni nevetni, sírni vagy elgondolkodni egy problémán. Jó volt az is a mai foglalkozáson, hogy együtt játszott a csoport. Már az első játék vidámságot és jó hangulatot hozott, ki kellett találnunk a hátunkra ragasztott cédulákra írt szavakat. Ebben társaink úgy segítettek, hogy hasonlatokat mondtak. Aztán kötetek közül válogattunk, majd kerestünk és felolvastunk belőle olyan verset, amit valamiért fontosnak tartottunk. A vers olvasása után ismét játék következett, pontosabban játékos versírás. Először fanyalogtunk a „feladaton” de a végére nagyon belejöttünk, rengeteget nevettünk és nem is hittük el, hogy milyen fergeteges versek keletkeztek. Párban játszottunk. Egytől hatig megszámoztuk a lapunkat, az első, harmadik és ötödik sort kellett kitöltenem, a fennmaradókat a párom írta meg. Egy szabály van: minden sorban négy szó kerülhet, és a sorok végén lévő szavaknak rímelniük kell. Én leírtam az első sorba négy szót, átadtam a páromnak, aki erre írt újabb négy szót rímmel a végén, aztán a harmadik sor ismét az enyém volt és így tovább. Íme néhány közülük:
A függvényben és a növénytan találkozása a verstanban
1. Lelkem hullámzó szinusz függvény
2. mégis megbukok matekból év végén
3. megint megcsípett a csalán
4. anyám még mindig kiabál
5. nincs e sorra ötletem
6. inkább be is fejezem.
(Andalics Enikő – Palkó Richárd)
Ízlések és pofonok
1. Nekem nem kenyerem ez
2. kedvesem kedvesen lenyelem ezt.
3. de nem merem egyben
4. elmenne egyszer eme kedvem
5. el kell vennem kedvesem
6. ezen elveszett kedvem rendesen.
(Szalai Bálint & Kisiván Milán)
Megdöbbenés
1. Őszi tájon volt mámor
2. olyan mint a kámfor
3. messze egy régi tábor
4. ott lapult egy sátor
5. benne barátom aki bátor
6. meggyóntatott mit egy kántor.
(Kollárovics Petra és Csepeli Nikolett)
Nagyon jól éreztem magam ma délután, jó volt így együtt lenni a csoportommal. A foglalkozásról készült képek a galériában láthatók.
Kovács Péter Kaposvár 2.