Például a legutóbbi szombat a Kaposvár 2-es csoportban. A jó hangulatú fejlesztőórák után együtt vacsoráztunk, majd volt lehetőségünk a Koncert, avagy semmi sem tökéletes című színházi előadást megnézni a Csiky Gergely Színházban. A címmel szemben igenis van tökéletes dolog: ha az ember nagyon hisz valamiben, és akarja, akkor minden lehetséges. Példa erre az a néhány fiatal sorsa, amelyet a darab bemutatott. Ez az előadás egy rock banda sorsáról szól, zenés átvezetőkkel. Először még nem annyira tetszett, de ahogy néztem, egyre jobban és jobban érdekelt, és a végére igazán elnyerte a tetszésemet. Nagyon sok minden volt a színpadon: élő zene, mindenfelől érkező táncosok, különleges, néha meghökkentő jelmezekben, kivetítőn megjelenő chat ablak – ahol a néma szereplő mégis „beszél”, még pedig Messengeren írt üzenettel. A darab előtt a mentorunkkal arról beszélgettünk, hogy mindennek jelentése van a színpadon, így hát törtem a fejem, vajon mi, miért történik. Éreztem, hogy valamit jelképezni, szimbolizálni szerettek volna vele, hát megpróbáltam megfejteni mindent, mint egy keresztrejtvényben. Mire a történet végére ért az előadás, addigra minden összeállt. Így hát elmondható, hogy a botladozó bandatagokról szóló történetből az derül ki, hogy bár semmi sem tökéletes, mégis jóra fordulhat minden. A „Koncert…” szórakoztató volt, Mindenkinek ajánlom, aki egy kis kikapcsolódásra, nevetésre vágyik. Antal Dominik, 2-es csoport
„Nagyon sok jó viccek voltak benne, amin jókat nevettünk. A zene alatt a legtöbb esetben egy vagy két ember táncolt, ami nagyon jól nézett ki. A jelmezek stílusosak, szépek voltak, és így a táncosok nagyon jól mutattak a színpadon. A végén, amikor a zenekar teljesen összeállt, és zenéltek, az volta a legjobb része az előadásnak.” Sárközi Péter, 2-es csoport
„Nem volt unalmas, vagy vontatott. Sok történés volt, és a jeleneteknél annyi minden történt egyszerre a színpadon, hogy az ember nem tudta, hogy hova nézzen! A koncert elképesztő volt, felért a mai külföldi zenékkel. Követhető, vicces, és reális volt az egész. A színészek akkora tapsvihart kaptak, hogy háromszor kellett visszajönniük. Ajánlom mindenkinek!” Pretz Jázmin, 2-es csoport
„A színdarabot végig kísérték a táncos betétek. Akkor jelentek meg különös mozgásukkal, amikor érzelmi részek voltak (veszekedtek, szomorkodtak, romantikáztak). Ilyenkor állatjelmezben táncoltak. Ilyen volt például, amikor egy madár szállt a földre, de nem tudott repülni, és egy pilóta segített neki az égbe röppennie. Vagy amikor az egyik szereplő szomorú, magányos volt, akkor egy medve mutatta a hangulatát esetlen mozdulataival tükrözve lelki állapotát. Amikor pedig mindenki összezavarodott, vitatkozott, akkor az állatok jelmezük egyik részét dobálták egymásnak. Nekem ez volt izgalmas. Sárközi Eszter, 2-es csoport
„Az előadás után örömmel készítettünk egy közös fotót a főszereplő színésszel, meggyőztük, hogy mi tökéletesen kapcsolódtunk ki szombaton este.” Dausek Nándor, 2-es csoport
