---
title: "Változásaink megélése"
url: "https://csanyialapitvany.hu/valtozasaink-megelese/"
date: "2026-06-01"
modified: "2026-06-02"
author: "Sik Maja"
language: "hu_HU"
categories: ["Hírek"]
tags: ["biblioterápia", "szülők akadémiája"]
featured_image: "https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/06/hivokep-1024x683.jpg"
---

# Változásaink megélése

Kaposvár 2-es csoportjának tagjai közül sokan nagy változások előtt állnak: van aki a szakdolgozatát/portfólióját készíti a következő tanév záróvizsgájára majd a mesterszakra való jelentkezését adja be; van aki az érettségi vizsgákkal bíbelődik a legjobb eredményért, hogy jó eredménnyel jusson be a kiválasztott egyetemre, vannak, akik a zeneművészet területén felvételiztek vagy fognak a közel jövőben, s van aki kiváló szakmai bizonyítvány megszerzése után tud elhelyezkedni szakmájában a somogyi megyeszékhelyen.

A csoport fiataljai tehát nagy változás előtt állnak. Bizonyára ezt egyfajta fejlődésnek tekintik az ifjabbak, de ***vajon a szülők hogyan élik meg ezt a változást? Milyen hatással lesz ez a változása a családi működésre?*** Erről gondolkoztunk együtt, természetesen ismét kicsit más, kötetlenebb és általunk kedvelt formában: Biblioterápiás tréning keretén belül május 29-én a kora esti órákban a az idei tanév utolsó Szülők Akadémiáján.

A találkozó „ceremónia mestere” Árok-Vörös Ildikó volt, aki szülőként már több alkalommal tartott tréning jellegű foglalkozást szülőtársainak, biblioterápiás fejlesztőként. Ildivel nagyon szeretünk együtt dolgozni-gondolkozni, legyen a téma …gyakorlatilag bármi. Most a családi struktúra, keret megváltozásának hatásai jelentette a tágabb témát, fókuszban olyan kérdésekkel foglalkoztunk, hogy mi jelent nehézséget a szülői szerepeinkben jelen élethelyzetünkben; ***hogyan éljük meg a változásokat, mit jelent számunkra az elengedés?*** Nagyon nehéz erről írni, összefoglalni, a nagyon személyes, nagyon mély és őszinte beszélgetések kialakulása okán.

Az elhangzottak mindannyiunkat építettek lelki szempontból; egyfajta (titok)szövetség is alakult köztünk és az a felismerés, hogy együtt vagyunk sokféleségeinkben, együtt ugyanabban „a cipőben”, szülői szerepben. Aggodalmaink, örömeink, félelmeink, terveink és vágyaink a jövőre vonatkozóan sokszínűen jelentek meg a résztvevők elmondásaiban. Gyermekeink életében bekövetkező változások hatnak ránk, elkerülhetetlen, hogy jól és okosan alkalmazkodjunk majd az új helyzetekhez. Egymásra támaszként is gondolunk, és magunkkal vittük azokat a súlyos, vagy éppen rém egyszerű és igaz mondatokat, amelyekbe a jövőben akár kapaszkodhatunk, felidézhetjük nehezebb pillanatainkban. Kiinduló irodalmi anyagunk Nádasdy Ádám: Maradni, maradni című verse volt, s az Olvasóra bízzuk, hogy az alábbi részletből mely sorok azok, amelyek a legtöbbet mondanak számunkra.

**Nádasdy Ádám: Maradni, maradni**

Az átzuhanás, az megterhelő.

Ilyenek: az elalvás, a fölébredés,

a megszeretés, a meggyűlölés;

amikor vendégek várhatók,

a boltban a tanácstalan álldogálás,

hogy házigazdává átalakuljak;

a vendégség után pedig a bútor,

mert vissza kell tolni megint privátba.

Ezek a nehezek. Amikor maradok,

az jó: az alvásnak mestere vagyok,

és ébren lenni nagyon szeretek.

Boldog vagyok, ha sok a vendég, és ha van

szerelmem, illetve ha nincs.

De átzuhanni egy beállításból

egy másikba, az összekuszál.

Maradni szeretnék, mindig maradni:

ha ébren vagyok, élesen figyelni,

ha alszom, mélyebb gödörbe leásni;

magányos levesporokat fölönteni,

vagy élettársi szennyest kotorászni.

Átzuhanni: az fáj. A változás

szűk száján átcsúszni, az horzsolás.

A Szülők Akadémiája a ***mit viszel magaddal***? kérdésre adott válaszokkal zárult, íme néhány gondolat, amely csak halványan tudja visszaadni azt a nagyszerű élményt, amelyet meg tudtunk élni, mi szülők, együtt.

Amit tehát magával vitt Szabó Szilvia szülő: *„A szülő felelősséggel tartozik gyermeke iránt. Gondoznia, ápolnia kell nemcsak a testét, hanem a lelkét. Ez soha nem egyszerű a szülő számára. Vannak vidám pillanatok és vannak bizony nehéz, embert próbáló helyzetek is.*” De ahogy Frederik Backman mondta: *„…a szülő feladata: vállnak lenni, ahová a gyerekek kiskorukban felülhetnek, hogy lássák a világot, nagyobb korukban felállhatnak, hogy elérjék a felhőket, olykor-olykor pedig rátámaszkodhatnak, ha elbizonytalanodnak. Bíznak bennünk, míg minket összetör a felelősség ..,”*

Nagy Andrea szülő így foglalta össze gondolatait: *„Az anyaság egy olyan cipő, amely hol egy kényelmes házipapucs, hol egy satuként szorító, de roppant csinos 10 cm-es tűsarkú. Tudjuk, hol szorít, hogyan fáj, de hordjuk, hogy aztán egyszer-egyszer megpihentessük lábunk abban a jól ismert, végtelenségig hordott, szeretett és elnyűtt házipapucsban.”*

Talán a hangulatról a Galéria képei még többet mondanak el….

![](https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/06/img-6639-1024x683.jpg)

![](https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/06/img-6628-1024x683.jpg)

![](https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/06/img-6618-1024x683.jpg)

![](https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/06/img-6614-1024x683.jpg)

![](https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/06/img-6612-1024x683.jpg)

![](https://csanyialapitvany.hu/wp-content/uploads/2026/06/hivokep-1024x683.jpg)