A hétvége tartalmasan telt, az Utak projektünk keretében meghívott előadó tartott nem mindennapi beszámolót. Vendégünket ismertük, hiszen Adventkor már több alkalommal segített nekünk a Kolping Támogatói Szolgálat Kaposvár és Kistérsége vezetőjeként, hogy az általunk készített ajándékok sérült fiatalok ünnepét szebbé tegyék. Dóri néni most más minőségben érkezett hozzánk, s nem is egyedül. Egyetemista lánya kísérte el. Egy álom megvalósulásáról hallhattunk tőlük beszámolót, olyan álomról, amely eléréséhez hosszú út vezetett. Előadóink Katonáné Simon Teodóra és Katona Réka a spanyolországi El Camino zarándokútjukról és annak sikeres teljesítéséről mesélt, ami szerintem nem csupán érdekes, hanem inspiráló is lehetett sokunk számára.
A gondos tervezést sok balszerencsés jel előzte meg: már minden megvolt, amikor beütött a Covid, és teljes mértékben le kellett mondani az útról. Aztán a járvány csillapodása után – noha már a készülődéskor is több viszontagságon kellett átmenniük – 2021 nyarán az anya-lánya páros mégis nekivágott a híres távnak. A több mint 780 km-es távolságot Barcelonától Santiagoig mindössze 28 nap alatt tették meg, ami körülbelül napi átlagos 30 km megtételét jelenti 8-10 kg-os hátizsákkal, tűző napon vagy szakadó esőben. Az ilyen nehéz körülmények mellett nem csoda, hogy volt holtpontja is a túrának, de mindent átvészelve, mégis sikerült minden egyes nap felkelniük és tovább haladniuk.
A szállásokról, az étkezések módjáról is sokat tanulhattunk: alkalmazkodniuk, sőt néha inkább küzdeniük kellett a nem szokványos körülményekkel, a leegyszerűsödött életmóddal, és gyakran a nap fénypontja egy-egy étkezés volt. A kényelem más értelmet nyert az úton, és a fontossági dolgok is átrendeződtek a fejben. Egy húsz perces videó összeállítást is megnézhettünk a beszámolók mellett az útról, ami csodásan visszaadta a táj szépségét, bár a nehezebb pillanatokat pont nem örökítette meg. Mindannyian megtanulhattuk az előadás során, hogy valójában mennyire más értékrend szerint is lehet élni, hogy igenis lehetnek minimálisak az ember szükségletei, és hogy a kitartás mindig célba vezet. Az előadás után szerintem nem csak bennem, hanem többünkben megfogalmazódott, hogy ez az út éppúgy szólt a kitartás, a lelki és fizikai tűrőképesség próbájáról, mint az örömről, hogy sokkal többre képes az ember, mint gondolná; szólt az önbecsülésről, és azt is magammal vittem gondolatként, hogy „minden fejben dől el”.
Az előadást követően, visszatérve saját útjainkhoz, megkezdtük az előkészületeket a következő heti nagy rendezvényünkhöz, az első Vers – és Prózamondó Fesztiválhoz. Tettünk-vettünk, vittünk, pakoltunk, készítettünk. És izgatottan várjuk a jövő hetet, mindannyian.
Sárközi Emma, Kaposvár 2-es csoport