Új kezdet
Csütörtök (augusztus 31) reggel a közösségi házhoz sietve gondolkodtam azon, hogy szeptembertől ismét új emberek, célok és leküzdendő akadályok kerülnek elém. A sikeres felvételi után most már az egyetemen kell bizonyítani mindenkinek, legfőképpen magamnak. Ezekkel a gondolatokkal törődve nem is számítottam arra, hogy akármilyen meglepetés érhet. Ekkor még nem tudtam, hogy csoporttársaim és mentorom már várnak rám. Piroska néni a nagyterembe terelt minket majd átnyújtott egy borítékot. Az Ő és szeretett társaim kedves szavait és jókívánságait olvashattam a borítékban lévő papíron. Emellett egy „utolsó vacsora” jelleggel (persze sokkal boldogabb kivitelben) egy tortát is kaptam, rajta 7 évvel ezelőtti és mostani képemmel. Ambivalens érzések keringtek bennem, hiszen a búcsúzásom miatt kaptam ezeket, pedig nem teljesen távozok. Lepergett szemem előtt az a 7 év, amit szorosan együtt töltött el a csoport. Bevallom hiányozni fog az, hogy a foglalkozásokon együtt legyek velük. Valószínűleg többet fogok hozzájuk bejárni, mint azt hinnék. Természetesen azt meg kell köszönnöm az Alapítványnak, társaimnak és leginkább nagyszerű, szeretett mentoromnak, hogy itt lehetek, ahol vagyok, hiszen ők is kellettek célom eléréséhez. Azonban most új célokat kell kitűzni, ahogy mondtam, és remélem ez idő alatt is mellettem lesznek. Boldogsággal tölt el, hogy az Alapítvány szegedi 1-es csoport tagja lehetek. Sebők Marcell
Bánhidi Viktória: „Szívből gratulálok neked a felvételi eredményedhez, és sok sikert kívánok az egyetemi éveidhez, Marci!”
Kovács Dániel: „Örültem ennek a 7 évnek, mert mindig meg tudtál minket nevettetni. Jó társaság vagy, remélem elég gyakran látunk majd az egyetemi éveid alatt is. Sok sikert a továbbtanuláshoz!”
Faragó Brúnó: „Túl sok a jó emlék, ezért nehéz lenne egyet kiemelni. Emlékszem az első Csányis táborra, amikor egész éjjel a szobában beszélgettünk egy lányról, akibe nagyon szerelmes voltál, hát igen… Kívánok sok erőt, kitartást és szerencsét az egyetemre, na meg persze egy jó nagy adag olvasási szándékot.”
Vas Evelin: „A 7 év alatt sok mindenen mentünk keresztül Marcival, de nagyon sokat tudtunk beszélgetni mindenről és mindig meghallgatott bármi gondom volt, neki bármit elmondhattam. Köszönöm szépen, hogy egy ilyen baráttal lettem gazdagabb életem során.”
Gábor Bence: „Varázslatos utazást és kellemes ünnepeket kívánok az egyetemhez, és sose feledkezz meg Esti Kornélról!”
Kátai Alíz: „Emlékszel, hogy egyszer kihagytad a meccset miattam? Én nem felejtem el.”
Lakatos Patrik: „Marcit én egy jólelkű srácnak ismertem meg kifinomult és elegáns humorérzékkel megáldva mikor egyedül érzem magam a táborokban ő mindig odajött es beszélgetett velem én nagyon megszerettem és sok sikert kívánok neki a továbbiakban.”
Feil Gergő: „Tisztelt majdnem tanár úr: ……….. Ha lediplomáztál majd megiszunk egy bambit.”
Licsicsányi Zsuzsi:„Nagyon rendes srácnak ismertelek meg sok sikert az egyetemhez és váltsd valóra az összes álmod! ”
Perjési Dorina: „Drága Marcellám, remélem az egyetemen sok újat tanulsz majd. ………. Nagyon örülök, hogy sikeres felvételed volt az egyetemre és szurkolok, hogy minden tökéletesen alakuljon, de nagyon fogsz hiányozni. „De halloood” remélem nem felejtesz el minket azért és végezetül sok puszi.”
Somogyi Márk: „Örök emlék nekem mikor összehoztál engem életem első székével Sárospatakon. Drukkolok az egyetemen, sok sikert, kitartás és meglesz az a diploma is.”
Vugernicsek Zsolt: „Üresebbek és unalmasabbak lesznek nélküled és a vicceid nélkül az óráink. Sok sikert s kitartást az egyetemhez!”
Piroska néni: „Marci! Nem búcsúzunk, csak azt szeretnénk tudatni veled, hogy örülünk, hogy hozzánk tartozol, és valóban színt vittél a csoport életébe. Hiányozni fogsz a foglalkozásokon. Osztozunk az örömödben, hogy egyetemista lettél. Büszkék vagyunk rád! …Aztán, járj jó példával a csoporttársaid előtt…!! Sok sikert!”