„Január utolsó hétvégéjére két évszak is esett: a vasárnapi telet megelőzte a szombati tavasz, és mi sem kaphattunk volna szebb kiránduló időt. Az elsőre egyhangúnak tűnő homokos erdei út mellett apró csodák szakították meg a séta menetét. Régi temető, mesebeli kispatak, különböző fafajták tanösvényként felcímkézve, kisvasút. Személy szerint azért tartottam a csapattal, mert éreztem, hogy hiányzik a természet és a mozgás. Kiváló kezdeményezésnek tartom a túraklubot, türelmetlenül, kíváncsian várom a következő alkalmat.” Belovitz Judit, szülő, Kaposvár 4-es csoport
„Nagyon vártuk már, hogy túrázni mehessünk. Idei első útvonalunk az úgynevezett boronkai erdőn vezetett át. Minden nap izgalommal lestük az időjárás jelentést, reméltük, hogy a kiránduláskor esőmentes nap lesz majd. S így is lett, szombaton reggel gyönyörű tavaszi napsütésben három csoportban indultunk útnak Nadalosból, a belső somogyi kis zsáktelepüléstől. Úti célunk Felsőkak-puszta volt, ami a mesztegnyői kisvasút végállomása is egyben. A túrára önként jelentkeztünk, Kaposvár 2-es és 4-es csoportjából. Az eddigiekhez hasonlóan most is csatlakoztak hozzánk szülők, a túrát pedig Varga Máté fejlesztőnk vezette. Soha nem gondoltam, hogy az erdő ilyenkor is szép lehet, s hogy ennyi meglepetést is tartogathat. Az út során – ahogyan azt már megszoktuk – Máté mesélt arról, hogy korábban ezen az útvonalon több kisebb település is volt, amely mára elnéptelenedett. Csak egy temető és néhány magára hagyott ház tanúskodik az egykori szebb napokról. Két alkalommal sikerült „rudlit” – azaz átvonuló szarvascsapatot látnunk. Szinte földbe gyökerezett a lábunk, lélegzet visszafojtva figyeltük az átvonuló nemes tartású, könnyen szökellő állatsereget.
Az útvonal egy része, amelyen haladtunk a Kék túra útvonala is egyben. Túravezetőnktől feladatokat kaptunk, kutatómunkára hívott minket: a témák mindegyike valamilyen módon kötődik a mostani kiránduláshoz. A február 13-i foglalkozáson választott témákról tartunk kiselőadásokat egy teaház keretén belül a Közösségi Házban.
Gyaloglás közben nemcsak a természetre, hanem egymásra is többet tudtunk figyelni. Jól esett beszélgetni, nagyokat nevetni, s ugyan a 14 kilométer a végén már kihívást jelentett minden lépés, kellemesen fáradtam el.
A túrán készült fotókat a Galériában tekintheti meg minden érdeklődő, melyeket abban a reményben készítettük, hogy talán többeknek is meg hozzuk a kedvét a kirándulásokhoz, legyen nyár vagy tél.” Dausek Nándor, Kaposvár 2-es csoport