Túraklubunk idén kezdődő, kétéves projektjében Somogyország természetes és mesterséges vizeit kutatjuk, elemezzük, fedezzük fel földtörténeti, történelmi, irodalmi aspektusból. Tervünk, hogy barangoljunk a patakok, folyók mentén, az eredés helyszínétől a torkolatig. Mesterséges és természetes állóvizeinkről szerzünk információkat, majd a fürdők történetét is megismerjük (tapasztalati úton is!). De éppoly fontos, hogy elkészítsük megyénk vízkincs térképét és azt a prezentációt, amely digitális könyve lehet mindenkinek vármegyén belül és azon is túl.
A Kaposvári Túraklub idei első útja, a Kéktúrázás Napján, Libickozmára vezetett, amely lakosságszámát (31 fő) tekintve a Dél-Dunántúl legkisebb települése. Két faluból jött létre: Libic és Kozma egyesítéséből. Túránk célja az egykori malom volt. A terület homokos talaja nem kedvezett a földművelésnek, azonban a Koroknai-vízfolyás és az Aranyos-patak alkalmas volt malmok működtetésére, melyeket bukógáttal felgyorsított víz hajtott, ezért a község lakosait „bukógátiaknak” hívták egykor. Az 1930-as évekre a falu népessége, a hozzátartozó kisebb falvakkal és tanyákkal együtt (Szőkepuszta, Kopárpuszta, Háromház, Feketeberek), elérte maximumát, az 1055 főt. A kiindulópontunk a templomtér volt, innen végigmentünk a falu egyetlen utcáján, ahol számos régi vályogház látható, ezzel szemben láttunk modern és parasztházakat is.
Túrautunk felénél bukkantunk rá az erdei tisztáson megbúvó gyönyörű fehér kápolnára (ez már Szőkepusztán található), amit 1920-ban gyülekezetplántáló baptisták építettek. 2006-ban a Baptista Egyház a Napsugár Gyermekmentő Alapítványnak adományozta a baptista kápolnát, akik restaurálták azt. Azóta is az egykor itt élt baptisták és leszármazottjaik minden év július utolsó vasárnapján istentiszteletet tartanak.
A malomig vezető út során számtalan gomba és növény fajtát láttunk. Az erdő fáit többnyire tölgy, éger és akác alkotja, de sok telepített fenyves is található. Sajnos az elmúlt évtizedek során az erdők növényzete igencsak elburjánzott, így a malomhoz közeledve nem volt könnyű dolgunk a régi utak teljesen eltűntek, a patak mentén olykor derékig erő gazban kellett mennünk, majd egy kidőlt fán át is keltünk azon. A helyenként nehéz terep vagy a csodaszép környezet miatt könnyen lemaradtunk egymástól, mégis ennek köszönhetően az egyik legemlékezetesebb túránk volt, hatalmas nevetésekkel. Az utunk folytatásában szemsimogató erdők és mezők sokaságával találkozhattunk, tőlünk csupán pár méterre szaladt el egy szarvas, olyan közelségben, ahogy még sosem láttuk.
A utolsó megállónk a Képesfa volt, melynek odvát Szűz Mária-kép töltötte ki. A betyárkorban helyezte ki egy erdész, aki éjszakai rablótámadásból szerencsésen megmenekült. Más elképzelés szerint az uradalmi erdős agyonlőtt egy Pavolics nevű vadorzót, majd a Mária-képet engesztelésül helyezte el. A kép sajnos nem az eredeti, de pótolták. Összességében elmondhatjuk, hogy ezt a napot sem fogjuk egy hamar elfelejteni, köszönjük a sok kalandot és a lehetőséget Varga Máténak, aki elmesélte a helység történetét és átsegített minket árkon-bokron-patakon.
Gregor Dóra
A 2024/2025-ös tanév Somogy vizei projekt keretében azért látogattunk el Libickozámra elsőként, mert itt tudomásunk volt egy elhagyott malomépületről. A malom az egykori Szőke-puszta mellett található. Sajnos a történetéről egyelőre nem sokat tudunk, de az is a projekt része lesz, hogy összegyűjtsük a lehetséges információkat. Valószínű, hogy a malomnak lehet középkori előzménye, de az biztos, hogy az 1700-as évek végén létezett már itt malom. A most látható épület inkább a 19-20. század fordulóján épült. Az 1800-as évek végén Szőke-malomnak, majd a 20. század elején Ekamp-malomnak hívták a tulajdonosok után. Az 1960-as években még biztosn működött. Nem véletlen, hogy ide épült a malom, ugyanis a Koroknai-vízfolyás és az Aranyos-patak itt egyesül, és létrehoztak egy malomárkot, egy duzzasztót, hogy megfelelő mennyiségű vizet tudjanak a vízimalom felé terelni.
A csapat újból megmutatta, hogy érdeklik a történelmi emlékek, és ezek felkutatását úgy tesszük, hogy közben a természeti értékekről sem feledkezünk meg. Ez a mostani nap egy egyszerű sétánál kicsit több volt, ugynais a 10 kilométeres út során néhány akadályt is le kellett győznünk, de mindenki bátor és ügyes volt. Utunk képes beszámolója a Galériában található.
Varga Máté, fejlesztő