Történelmi túra Erdélyben
Végre ismét együtt a csapat, nem is akármilyen helyszínre, Erdélybe utazhattunk. Utunk hosszú volt, de a buszon jót beszélgethettünk, mert volt rá időnk, kicserélhettük élményeinket, élveztük egymás társaságát. Idegenvezetőnk Magyari Vass István aki Aradon csatlakozott csapatunkhoz, utunk közben a történelmi Erdély fogalmát határozta meg nekünk, Románia részeiről, Erdély részeiről, az ország és azon belül Erdély történelméről, osztott meg érdekes és hasznos információkat, mely az elkövetkezendő napok programjaihoz nagy segítség lehet. Aradon tiszteletünk jeléül koszorút helyeztünk el az Aradi Vértanúk emlékhelyénél. Holnapi napunk Déván és Nagyszebenben zajlik, mindkét helyen megismerkedünk a várossal és a nevezetességekkel és elfoglaljuk új szállásunkat Székelyvarságon, ahonnan erdélyi csillagtúráinkat szervezzük az elkövetkező napokban.
A táborban készült pillanatképek a Galériában megtekinthetőek.
„Idén is együtt tölthettünk egy hetet a Pécs 1, Kaposvár 2 csoportokkal. Nagy örömmel tölt el, hogy az előzetesen ismertetett programhoz hűen az összes híres erdélyi helységet, települést, nevezetességet meglátogathattuk. A tábor hangulatát a székely mentalitás alapozta meg, ami a héten azt a benyomást keltette, hogy az itteni emberek egyszerűek, mégis végtelenül hálásak. Idegenvezetőnk, István is ezt a békés atmoszférát teremtette meg utunk során, annak ellenére, hogy a túrák sokszor nagy melegben, hidegben zajlottak, és alföldi lány révén a domborzatok néha kicsit megterhelőnek tűntek. Az első éjszakát Déván töltöttük, az ezt követő napunkon az ottani várat fedeztük fel. Ez volt az első izzasztó túránk, sokszáz lépcsőfokot másztunk meg. Ezt követte Csíksomlyó, amiről azt az érdekességet hallhattuk, hogy évtizedeken át tartó versengés van a község, és idegenvezetőnk szülőfaluja, Székelyudvarhely között. Afféle csipkelődésként az udvarhelyi síremlékekre előszeretettel vésték a feliratot: „Itt es jobb, mint csíkban”. A már említett Székelyudvarhely városa mellett többször is elhaladtunk, utolsó napunkon pedig gyalog körbejárhattuk. Megtudtuk, hogy a település közel 97%-a magyar, és ez a „székely főváros.” Erdély természeti kincsei közé tartozik a vulkáni keletkezésű Szent-Anna tó, amit körbesétálva még medvét is láthattunk. Továbbá az egyik legszebb hely amit meglátogattunk a Békás-szoros volt és az ezt körülölelő hegyek, és a közelben fekvő Gyilkos-tó. Személyes kedvencem a Korondon eltöltött nap volt, amit egy lovacskocsi-túra keretezett, a különböző állomások pedig helyi emberek voltak. Betekintést nyerhettünk az öko-foglalkozásaikba. Növényekből, gyógynövényekből készítettek lekvárt és szörpöket, majd egy házi finomságokból összeállított laktató ebédre hívtak meg, ahol minden asztalra került étel „kerítéstől kerítésig” megtalálható. Út közben tettünk egy sétát a fenyőkúti tőzeglápban, itt mindenféle növényeket láthattunk. Kedvencünk természetesen az áfonya volt, mivel azt meg is kóstolhattuk. Végül pedig egy taplász mester életébe nyerhettünk betekintést, láthattuk a tapló gombát nyers formában, majd feldolgozva is, megtudtuk, hogy mennyi időt vesz igénybe egy-egy alkotás elkészítése, a szedéstől a száradásig. Valójában sosincs pihenés, hiszen ahogy az egyik tárgy elkészül, már lehet is gyártani a következőt. De pont ez a ritka mesterség szépsége. Utolsó napunkat a parajdi sóbányában töltöttük, ahol a kellemes környezet mellett sok szórakozási lehetőség is körülvett minket, például hintaágyak, ping-pong és hasonló játékok. A bánya Erdély gazdaságának egyik legnagyobb kincsesládája, tenger által keletkezett. Majd Szejkefürdőre látogattunk, ahol a Mini Erdély Parkot jártuk körbe, rengeteg vár, kastély, templom, kolostor, város makettje között sétálgattunk. A Park mellett pedig a 16 egymást követő székelykapu ösvényét jártuk végig, a végen pedig egy koszorút helyeztünk Orbán Balázs síremlékére. A záróest a kismentorok által összeállított versenyből állt, ahol közel 30 kérdést kellett megválaszolnunk a héten tanult, látott, hallott dolgokból. Voltak egyszerűbbek, de akadt néhány fejtörést igénylő is. Szerencsére csapatokban játszottunk, így egész sok jó választ sikerült összeszednünk, hiszen mindenre emlékezett valaki. Ezt követte a hagyománnyá vált Örömbödön feltöltése, majd gondolataink felolvasása, és már csak a pihentető alvás várt ránk a hosszú hazaút előtt. Hálásan köszönjük a határon túli tábor lehetőségét, és a szervezést, mint mindig, most is rengeteg élménnyel és szép emlékkel távozunk.”
Füle Viktória és Székelyi Fruzsina, Jászság 2-es csoport