Történelmi és honismereti tábor Felvidéken
A Nagybajom 2-es és Jászberény 3-as csoport nyári tematikus tábora a Történelmi és Honismereti tábor Felvidéken.
Mai kora délutáni érkezésünk után első állomásunk Pozsony volt. A város történelmét sok nemzet befolyásolta, mely a Magyar Királyság koronázási helye és fővárosa volt a 16. és 19. század között. Így nagyon fontos szerepet játszott hazánk történelmében.
A város felé közeledve messziről kiemelkedik a négy saroktornyos vár épülettömbje. A vár ábrázolása megjelenik a Szlovákiában vert euróérméken is.
Buszról leszállva találkoztunk Brogyányi Mihály helytörténésszel, aki a héten az idegenvezetőnk lesz.
Kisebb városi sétánk során láthattuk a Szent Márton-dómot, mely a vár alatti gótikus koronázótemplom volt, magas tornyának tetején a Szent Korona másolata volt felfedezhető. A Mihálykapun át, mely az óváros egyetlen megmaradt kapuja, a főtérről ágazó kis utcákban több palota mellett sétálhattunk el. A nagy hőség miatt többször meg kellett pihennünk az árnyékos helyeken. Betekintést nyertünk a Szent Miklós templomba is, ahol néhány percet megpihenve, imádkozás után folytattuk tovább utunkat.
Pozsonyból elindulva úticélunk Dévény vára volt, ami a hajdani határt védte Nyugat felől. A vár a Duna és a Morva folyók összefolyásánál található, s a csúcsáról elképesztő panoráma tárult elénk.
Következő napjaink során történelmi jelentőségű települések, mint például Nyitra, Selmecbánya, Nagyszombat, Trencsén, Bajmóc nevezetességeit tekintjük meg. Kíváncsian várjuk az előttünk lévő napokat.
A héten készült képek ide kattintva a Galériában megtekinthető!
Élményeink az elmúlt hét történelmi helyeiről:
„Csallóközben utunk a nyitrai várba és a Gútia vízimalomhoz vezetett. Csallóköz Európa legnagyobb szárazföldi szigete, mely hosszúkás alakú folyami sziget a Kisalföld szlovákiai részén, a Dunától északra, Pozsonytól délkeletre húzódik. 1918-ig a Magyar Királyság szerves részét képezte megosztva Pozsony és Komárom vármegye között. Lakossága az 1940-es évek második felében történt ki-és betelepítések ellenére is döntő többségében magyar. Korábban jelentős volt a folyókra épülő malomipar. Az iparhoz kapcsolódó vízimalmot látogattunk meg Gútán, ahova Európa leghosszabb fedett fahidján keltünk át. A nyitra vár előtt még lehetőségünk volt megtekinteni a Kluch-palotát, amit egy Atlasz szobor díszít, a Megyeházát, illetve a Pestisoszlopot, Nagyboldodasszonyi-szoborcsoportot, ami a település legnagyobb szoborcsoportja. 1750-ben épült az Esterházy püspök megbízásából. A vallási szoborcsoportot Martin Vogler tervezte és építette. A várban meglátogattuk a Szent Emmerám-székesegyházat melyet a 13. század második felében tűzvész következtében leégett, majd Csák Máté pusztításai után 1333-1335 között a barokk épületet az új gótikus épülethez csatolták. Három alkotórésze van a templomnak, egy román, eredeti gótikus, illetve egy alsó templom. A belsejében található freskókat olasz mesterek festették.
Nekem legjobban a csütörtöki túra tetszett, amikor Nagyszombaton és Trencsénben voltunk. Kettő templomot tekintettünk meg a “Szlovák Rómában”, illetve hallottunk egy történetet a város legnagyobb katasztrófájáról. Trencsénen megismerkedtünk a vár történetével, számos legendával, majd végül felmentünk az egykori kiskirály, Csák Máté tornyába.” Szalai Boglárka Nagybajom 2-es csoport
„A modori majolika manufaktúra látogatása, azaz megtudtuk, hogyan készül a habán mesterek keze-munkája alatt a kerámia. Egy adag agyag, ami pikk-pakk az asztalon marad. Na jó, ennyire azért nem könnyű. A mesterek edényeiket először ónmázzal fedik be, majd később a generációról generációra szállt egyedi mintákkal, színekkel, melyeknek különböző jelentéseket adnak, festik azokat. A nyers agyagmunkák elkészülte után közel 1000 Celsius fokon égetik, majd glaszúrba (üvegesítő anyag) mártják, s másodszor már így égetik. Ezután következik a minták felrajzolása, majd az újbóli harmadik és negyedik kiégetés, ami már a végső színt adja. Elképesztő látni, hogy milyen sok és aprólékos folyamat után válik gyönyörű késztermékké az agyag. Sőt! Te azt tudtad, hogy az eredetileg zöld festék csak az égetés után kapja meg igazi színét? Mindaddig feketén látszik, így dolgoznak vele.
A manufaktúra meglátogatása után az 1930-ban felfedezett Driny-barlangba vezetett utunk. Szűk utak, csodálatos látvány, néhol csobogó víz. A cseppkőbarlang lenyűgöző cseppkődíszítéssel rendelkezik. Egyedi cseppkőképződményei a csipkézett szélű „Elefántfülek”.
A hűvös barlang után ismét a napsütötte felszínen folytattuk utunkat. A vöröskői várat vettük be, ahol idegenvezetőnk sok-sok izgalmas legendával és érdekes tényekkel informált bennünket a várséta során. A várkastély Magyarország nyugati védvonalának volt része. A 16. században Pálffy Miklós, a legsikeresebb törökverő, hozományként kapja a várat, a hozomány feletti részt pedig a Fugger családtól váltja meg. A Pálffyaké a birtok az 1945-ös államosításig. A legenda szerint a tündérek választották ki a helyet a vár számára, így azt többé az ártó szellemek már nem bántják, s hálából a Felvidék egyik legépebb erődítménye maradt a Kis-Kárpátokban.” Vajda Milán – Nagybajom 2
„A selmecbányai Bányamúzeum számomra különösen érdekes volt, mivel a téma valamennyire izgat engem. A köpeny és a sisak felvétele után igazi bányászoknak éreztük magunkat. Mi csak az első két szintjét látogattuk meg a bányának, de rengeteg érdekességet láttunk. A kezdeti eszközökön és járatokon át, a modern kor gépeit is megcsodálhattuk. Láthattuk, hogy a víz kiküszöbölése mekkora feladat volt, és milyen vívmányokat használtak hozzá melyek egytől- egyig lenyűgözőek voltak. Azt is megfigyelhettük, hogy a középkori járatok milyen szűkek voltak, és hogy ezeket kézzel fejtették ki, mely évi 12 m haladást jelentett. Elgondolkodtatott milyen kemény és nehéz munka volt régen a bányászat, és mennyi munka lehetett egy kisebb alagút kialakítása. Nagy élmény volt számunkra a város megismerése is!” – Oláh András Mihály – Jászberény 3
„Mai kalandunkat megkezdve több templomba látogathattunk el Nagyszombaton, egyik szebb volt, mint a másik. A Szűz Mária kegykép ragadott meg a legjobban, a vérkönnyező Szűz legendáját mindenki ámulattal hallgatta. Ezt követően Trencsénbe látogattunk, ahol a várat nagy csodálattal tekintettünk meg. A gótikus épületek elkápráztatták az egész csoportot, köztük minket is. A meredek, monumentális épületet nem volt könnyű megközelíteni, mivel elég magasan volt. A várban megmérettettük állóképességünket, a torony kilátójába mentünk fel mindannyian. Azonban ez nagyon megérte, hiszen egy lélegzetelállító látvány tárult a szemünk elé. Csodálatos volt a panoráma. Ezután megkaptuk jutalmunk, megismertük az ország legjobb fagyiját. Majd szállásunkra utaztunk, ahol kipihenhettük az élményekkel teli nap fáradalmait. A szokásos esti sétánk során egy óriási padhoz másztunk fel. Ismét kellemesen elfáradtunk!” Varga Orsolya és Tamasi Tilda Jászberény 3
„Reggelizés után buszra szálltunk és Bajmóc várába látogattunk el, amely a Nyitra folyó partján helyezkedik el. A vár 13. században épült és amelyet a 19. század végén Pálffy János Ferenc gróf megbízta Hubert Józsefet, aki egy neves budapesti műépítész volt, hogy a gótikus francia várbelsők mintájára egy fényűző kastéllyá építse át. A vár előtt egy nagyjából 700 éves hársfa áll, amelyet még Csák Máté ültetett és úgy tartják, hogy maga Mátyás Király ennek a fának az árnyékában hűsölt és tartott itt országgyűlést. A vár számtalan lenyűgöző szobával rendelkezik, mint például a Télikert és a Galéria, a legpompázóbbak viszont a Keleti terem, a Kápolna és az Arany terem voltak. A Keleti terem teljes mértékben keleti stílusban épült és Pálffy János dolgozószobájaként szolgált. Az Arany terem a tiszta arannyal beborított mennyezetéről kapta a nevét, a mennyezet közepén az Omnia cum tempore feliratot láthattuk, ami azt jelenti, hogy mindent a maga idejében. A vár kútjába letekintve a várbarlangba nyerhettünk bepillantást, amelybe később be is mentünk.” Rutai Gergely – Szeged 3 – kis-mentor
„A tábor elején volt bennem még egy kis félelem, nem ismertem senkit ezekből a csoportokból. Az eleje számomra döcögősen indult, mivel nem a legerősebb jellemvonásom az ismerkedés. Ez a félelem viszont a második napon elillant, a jég megtört, és a lehető legkellemesebbet csalódtam. A gyerekek nagyon barátságosak, jól neveltek és a humoruk és kiváló, ami személyes véleményem alapján a mentorok munkájának köszönhető. Egy erős, összetartó, kiváló csapatot alkotnak és szerencsésnek érzem magamat, hogy még ha csak egy hétre is, de betekintést nyerhettem ebbe a közösségbe. A felvidéki tábor az egyik kedvencem lett és a programokat is kifejezetten izgalmasnak találtam. Érdekes volt a magyar történelmet részletesebben megismerni, illetve azokat a legendákat, amelyek az egyes várakhoz, épületekhez kötődnek. Amennyiben van rá lehetőségem, a jövőben is szeretnék ezeknél a csoportoknál újra kismentorként táborozni, mivel egy kiváltképp pozitív élménnyel gazdagodhattam és az együttműködés is gördülékenyen ment.” Rutai Gergely – Szeged 3 – kis-mentor
Holnap véget ér egy hetes történelmi utazásunk és mindenki elindul haza. Köszönjünk mindenkinek, aki eme remek utazásunkhoz hozzájárult és segítséggel volt!