Teátrumok találkozója Kaposváron
Színházbarát tagjainkkal a hétvégén egy teátrumi látogatással zártuk az idei évadot. Ebben az évben Kaposváron került megrendezésre az ReOSZT, vagyis az Országos Színházi Találkozó. Az elnevezés a régi-új fesztiválra vonatkozik, hiszen a híres POSZT tulajdonképpen Kaposvárról került át a baranyai megyeszékhelyre, a 90-es években ugyanis városunkban rendeztek évente színházi találkozót. Színházrajongóként kíváncsian vártam, hogy milyen előadások kapnak szerepet a program keretein belül, sikerült többet is megnéznem. Természetesen a csoportunkkal is elmentünk az egyikre, méghozzá a Pécsi Harmadik Színház Csirkefej című előadására. Amiket előzetesen Sasa, a mentorunk mesélt az előadásról, az alapján én nagyon izgatottan ültem be a nézőtérre és nagyon érdekelt, milyen formában is láthatjuk ezt a drámát.
A produkció azonban sajnos nem tudta mindenki figyelmét végig fenntartani, az előadást lassabbnak, ritmustalannak éreztem a szükségesnél, a szereplők viszonyrendszere az indokoltnál nehezebben bontakozott ki a nézők számára. Hazudnék, ha azt mondanám nem láttam sokkal jobb előadásokat, s noha színházi élményként lehet, hogy ez az előadás nemigazán lett nálam dobogós, mégis Spiró György drámáját igazán remeknek tartom. Unalmasnak viszont egyáltalán nem mondanám a látottakat, számomra végig elgondolkodtató és nagyon tanulságos volt. Rendeznünk is kellett a gondolatainkat az előadás után. Mennyire jól megmutatja ez a darab, hogy a nehéz sors, a különböző élethelyzetek mit válthatnak ki emberekből…. Azt hiszem olyan dolgok, amiket bemutatott a mű, sajnos a valóságban körülöttünk, velünk zajlanak. Ezzel a darabbal egy újabb színházi élményben volt részem és örülök, hogy ezen az estén Miklós bácsi is velünk tartott, Kaposvár egyik legikonikusabb épületében, a Csiky Gergely Színházban. Az előadás után Gombos tanár úr jóvoltából a szakmai beszélgetést is meghallgathattuk, érdekes és izgalmas tapasztalat volt ez is számomra: hogyan gondolkoznak, milyen minőség mentén alkotnak véleményt a szakma ítészek.
Sipos Levente
Aznap este nem igazán tudtam összerakni magamban a történetet. De másnap még mikor agyaltam a sztorin, meg meséltem másoknak, úgy érzem megértettem a lényegét. Feltettem magamnak a kérdést, hogy hány olyan bűnöző lehet, aki ilyen szegény, rossz bánásmódú közegből került ki, és erről ő nem tehet… El sem tudom képzelni milyen lehet így felnőni, intézeteken át járni, majd látni az anyát, aki otthagyott korábban. Egyszerűen szörnyű elképzelni, látni, hogy ha egy rossz közegből kerül ki az ember, hova lehet eljutni.
Kovács Eszter
