Tanévzáró kicsit másképp
Kaposvár 2-es csoportjából szerintem a legjobban Nándi örült a tanévzáró partinknak s nem másért, csak mert vonattal utaztunk Dombóvárra, az évzáró bulinkra. Így Nándi mindent kimerítő részletességgel számolhatott be a sínen közlekedő járművekről a fél órás vonatúton.
Egy olyan helyi házaspár hívott meg és látott minket vendégül, akiknek érdekes, régi tárgyakból van jelentős magánygyűjteményük, vagyis van egy saját kis múzeumuk. Téwich Viktorné, Éva néni elmondása szerint egy hagyatékból indult a régiségek iránti tisztelet és gyűjtőszenvedély. Aztán járták a környező települések bolhapiacait, régiség kereskedőit. Sokat olvastak, kutattak a múlt tárgyairól, és az évek során megálmodták a kis néprajzi múzeumot, melynek az otthonuk egy része ad helyet.
Mindent szemügyre vettünk, hiszen azt a feladatot kaptuk, hogy egy tárgyat válasszunk ki, és találjuk ki annak a történetét. Lehetett valós, mesebeli, vagy más, képzeletbeli sztorit mesélni a választott tárgyról. Az alábbiakban a sajátom és Nándi írását is olvashatjátok. Különösen jó volt, hogy végre itt mindent megfoghattunk, ami érdekelt, kérdezhetünk felőle, kiülhettünk egy, a házigazda által készített hűsítő teára, ehettünk a csak nekünk készített lángosból, beszélgethettünk, játszhattunk Sziszivel a berni pásztor kutyával, és felfedezhettük a nagy számú aranyhal állományt is a kerti tóban. Éva néni és Viktor bácsi, vendéglátóink mindent megtettek, hogy kényeztessenek minket.
A hosszú és nehéz tanév végén igazán jól is esett. A tolna megyei kisváros szoborparkját is megnéztük, kipróbáltuk az ottani játszóteret is. Nagy terveket szövögettünk a nyárról, nincs más dolgunk, mint teljesíteni azokat! A klassz kirándulásunkról készült képek a galériában megtekinthetők.
Pretz Jázmin 2-es csoport
Most pedig az ígért történetek: a tárgyak meséi avagy a tárgy előélete
A kis csatos utazótáska
Régen, nem nagy bőröndökkel mentek az emberek nyaralni, hanem egy kis utazótáskával. Nem volt nagy, de nagyobbra sosem volt szükség hisz sokkal kevesebb ruhájuk volt szűkösebb körülmények között. Egy felnőtt, jó módú, előkelő származású nő sokkal több mindent elvihetett magával hiszen megtehette gyöngysorok, ruhákat, keszkenőt, esetleg egy kis esernyőt is amivel megvédte magát a naptól. Egy kevésbé előkelő származású nő nem tudhatott sok mindent magával vinni esetleg egy pár tutyit, egy kis díszes inget és ha úgy adódik akkor a misére egy ruhát. Egy előkelő és egy kevésbé előkelő férfi bőröndjének tartalma nem nagyon térhetett el egy kalap hiszen ez nagyon fontos volt régen de ezt inkább már a fejükön vitték, ing, ha úgy adódik akkor pedig a misére ruha. A gyermekekről se feledkezzünk meg hiszen ők is ott voltak, de vajon mit is vihettek… talán egy babát, autót vagy ők is csak ruhákat, tán mindent: ruhát is játékot is vagy egyiket sem és szüleik cipelik dolgaikat? Egyszer ezt is megtudjuk. Véleményem szerint régen minden nagyon más volt tán boldogabbak is voltak az emberek, táncoltak, mulattak, összegyűlt a falu és szűkös körülmények között is megteremtették a boldogságot! Nagy becsben kell tartani ezen kincseket!
A hajdani hajvágó
Ezt a hajvágó eszközt Lengyelországon, egy vagongyárban gyártották vasból valamikor az 1800-as évek közepén. Bizonyára nem volt könnyű használni, ezért csak a borbély mesterek tudták. Felépítése hasonlít egy kisebb metszőollóra. Áll egy fogantyúból, kettő hegyes és egy sima felületű késből. Hajvágáshoz össze kell nyomni a fogantyút és akkor el kezdi vágni a hajat valamilyen mechanika szerint, gondolom a kések mozgatásával. Ez az eszköz egy főúri családnál lehetett először, majd az első világháborúban a katonák kaptak, akik ha túlélték, akkor elajándékozták a legjobb barátaiknak, amennyiben több volt náluk. Sajnos e remek eszközök akkor vesztették el népszerűségüket, amikor megjelentek a piacon olcsón a hajvágó gépek, amiket elektromos áram hajt. Mára már csak néhány elszánt gyűjtőnek van, ha van. Sok társából autót, sínt, meg minden hétköznapi kelléket készítettek. Ki tudja, talán van még sok elrejtve valahol a világban. Hű milyen jó is lenne, ha megint gyártanának ilyet, megbízhatóbb, mint a mai gyártmányok és gondolom valamivel olcsóbb is. Ha csak egyszer az életben lenne rá módom, akkor kipróbálnám ezt a szerkezetet. Dausek Nándor 2-es csoport