Székelyföldi kalandozások
Az erdélyi túránk következő állomása Parajd volt.
Július 23-án megtekintettük a sóbányát, megismerkedtünk a sóvidék történetével. Érdekesség, hogy a közönség előtt megnyitott sóbánya mellett még a mai napig is folyik a só kitermelése. Farkaslakára Korondon át érkeztünk. Megtudtuk, hogy a térség legjelentősebb fazekas központja. Sok fazekas a Népművészet Mestere kitüntető címmel büszkélkedhet. Megismerhettük a legjelentősebb székely motívumokat, amelyeket évszázadok óta használnak, s ez tette termékeiket világhírűvé. Farkaslakán Tamási Áron sírjához érve még a harang is a pillanatnak szólt. Végigkísértük Ábel útját a rengetegtől Amerikáig. A kegyelet szalagját elhelyeztük az író sírján. Emlékezésünk szívet melengető és nagyon bensőséges volt. Délutánunkat Székelyudvarhelyen a 14. Míves Emberek Sokadalma háromnapos programsorozat záró napján töltöttük. Megismerkedhettünk számos népi mesterséggel: fazekaskodtunk, csikós ostort pattogtattunk, megtanultuk a fazsindely készítésének fortélyait. Több színpadi produkciót is megtekintettünk a térség művészeti iskoláinak előadásában. Vásári komédiások hol szórakoztattak, hol ijesztgettek bennünket. Részesei lehettünk a Székely Darabont őrségváltásnak. A népi gasztronómiával is megismerkedhettünk, megkóstolhattuk az ordát, a juhsajtot, és jól belaktunk igazi erdélyi kürtőskaláccsal. Fáradtan, de élményekkel gazdagon tértünk „haza”.