Székelyföldi képeslap
Július 14-20. között az Erdélyi Történelmi- és Honismereti táborban összesen 31-en veszünk részt, Kaposvár 2-es és a Szeged 2-es csoport 10. évfolyamos tagjaival. Jól kezdődött az utazás, mert délben a szegedi testvércsoportunk finom pizzával vendégelt meg minket, így jóval könnyebben bírtuk ki a hosszú utat Torockóra, első programjaink színhelyére.
A két csoport nagyon örült a találkozásnak és izgatottan várjuk a közös táborozást. Jó volt látni a fiatalabbakat, ahogyan vidáman meséltek a nyár eddigi élményeiről egymásnak, az utazás pedig kiváló lehetőség volt a nagy kártyaderbikre. A két mentor mellett mi hatan kismentorok segítünk abban, hogy a tervezett programok minél jobb hangulatban teljenek majd el. Feladatunk lesz a honlapon tudósítani erdélyi projektünkről, emellett készültünk történelmi és játékos kvízekkel, csapatépítő játékokkal és alig várjuk a nagy nevetéseket hozó beszélgetéseket.
Megérkezésünk után Mikics Péter táborvezető ismertette a tábor szabályait és sokszínű programját. Házigazdáink finom vacsorával és kényelmes szobákkal fogadtak minket.
Természetesen a szobák elfoglalása – egészen pontosan a bőröndök “ledobása” után – a csapat sportbarát része az EB döntőt nézte együtt.
Túrákkal kezdünk holnap, meghódítjuk a híres Székelykövet (kánikula ide vagy oda) délután a közeli torockószentgyörgyi várat is megnézzük. Ellátogatunk majd a Tordai hasadékba, és sóbányába, várjuk a Gyilkos tavon a csónakázást, a Segesvári-Berethalmi erődtemplomot. Sokunk ígéretesen kedvenc programja lesz a kürtöskalács sütés, lovasszekeres körút a korondi hegyen, amit helyi családoknál tartott ebéd követ. Minden nap eseményéről erdélyi képeslapok formájában számolunk be honlapunkon. A hosszú út után mindenki fáradtan fejezte be a napot, de lelkesen várjuk az elkövetkezendő egy hetet.
A tábor első napján, hétfő délelőtt, a Torockószentgyörgyi várhoz túráztunk. Bár a hőség és a hosszú út nehezítette a haladást, a csapat többsége kitartóan felmászott romokhoz, s bár a várnak már csak a egykor szépidőket megélt falai részben láthatók, ez nem vett el az élményből. A hegy tetejéről ugyanis festői kilátás tárult elénk, amely mindenkit lenyűgözött. Egy rövid pihenő után egyetértettünk abban, hogy a nehéz út teljesen megérte a csodaszép látványért.
Fáradtan érkeztünk vissza a szállásra, ahol egy frissítő ebéd és pihenés várt ránk. A szabadidőt ki-ki a maga módján töltötte: néhány lelkes fiatal focizott, mások társasjátékokkal múlatták az időt, voltak, akik pingpongoztak vagy egyszerűen beszélgettek. A délután folyamán a csapat egyik fele gyalogosan fedezte fel Torockót, ami egy többségében magyar anyanyelvűek lakta település. Bejártuk a falu központját, ahol megcsodáltuk a helyi építészet különlegességét és az itt élők harmonikus életmódját.
A csapat másik fele hősies vállalkozásba kezdett, és 600 métert mászott fel a Székelykő tetejére. Azok, akik ezt a kihívást teljesítették, elismerésként egy névre szóló oklevelet kaptak a helyi kocsmában, így tiszteletbeli székelyekké vátak.
Az egész nap élményekben gazdagon telt, és mindenki büszke volt a saját teljesítményére. Este, a közös vacsora után, a nap eseményeit felidézve jókedvűen beszélgettünk, megosztottuk egymással a túrán és a faluban szerzett benyomásainkat.
Ha minden napunk ilyen jó lesz, azt hiszem sokunk számára a felejthetetlen jelzőt kapja majd a tábor.
A tábor második napján meglátogattuk a lenyűgöző tordai sóbányát. Az idegenvezető részletesen elmesélte a bánya történetét és működését a középkorban, amikor a só kitermelése rendkívül fontos szerepet játszott a helyi gazdaságban. Megtudtuk, hogy a só milyen jelentőséggel bírt a kereskedelemben és a mindennapi életben.
Ezután bejártuk a bánya legfontosabb részeit, mint például a lenyűgöző Gazdagok Lépcsőjét, ahol az előkelőségek és nemesek közlekedtek, és a Ferenc József Galériát. A bányában tett séta során megcsodáltuk a sófalak természetes szépségét és a bányászok által hátrahagyott munkaeszközöket is.
A bánya felfedezése után szabadidőnkben meglátogattuk az alsó tavat, amely a bányában található, ahol a látogatóknak van lehetőségük csónakázni.
A következő állomásunk a lenyűgöző tordai hasadék volt, ahol egy izgalmas túrára indultunk. Magas sziklák között és kanyargós ösvényeken haladtunk végig az útvonalon. Bár nagy volt a hőség, a csapat minden tagja kitartóan küzdött, és végül sikeresen teljesítette a túrát.
A túra végén, a hasadék másik végén, egy finom ebéd várt ránk. A fárasztó túra után mindenkinek jól esett a kiadós étkezés, és lehetőségünk volt egy kicsit pihenni és feltöltődni.
Ezután elindultunk Kápolnásfalu felé, amely a következő napokban a táborunk központja lesz. Ahogy megérkeztünk, nagy vendégszeretettel fogadtak minket a helyiek, és egy ízletes vacsorával vártak ránk. A hosszú és fárasztó nap ellenére mindenki jól érezte magát, és izgatottan várta a következő nap kalandjait. Kellemes beszélgetések és nevetések közepette zártuk a napot, és mindenki izgatottan várta, hogy mit tartogat számunkra a holnapi nap.
A tábor harmadik napját Korondon kezdtük lovaskocsizássa, ahol Pál Zoltán idegenvezető várt minket, aki a nap során vezetett minket. Délelőtt meglátogattuk Tófalvi Zita, akik vadon termő gyógynövényekből készítenek szörpöket, lekvárokat és tintúrákat. Megtudtuk, melyik gyógynövény milyen hatással bír, és milyen panaszokra érdemes használni. Ezt követően meg is kóstolhattuk a gyógynövényes különlegességeket.
Ezután egy helyi családnál ebédeltünk, ahol nagy vendégszeretettel fogadtak minket. Itt házi lekvárokat, sajtokat és hústermékeket is kipróbálhattunk.
A következő program a fenyőkúti tőzegláp megismerése volt. Itt megtudhattuk, hogyan alakulnak ki ezek a lápok, és vad áfonyát is szedhettünk.
Miután a lovak visszavittek minket a buszhoz, elindultunk a faluba, ahol megismerkedtünk a kürtőskalács történetével. Mindenki elkészíthette a saját kürtőskalácsát Lőrincz Gáborral, akinek a családja már generációk óta készít kürtöskalácsot. Szabadprogram keretében sétálgattunk a falu főutcáján.
Este a kismentorokkal egy kvízre hívtuk a táborozókat, ahol különféle témákban kellett válaszolniuk kérdésekre. A kvíznek három győztes csapata lett, akiket gumicukorral jutalmaztunk.
A következő napon ellátogattunk a Lázár kastélyba, Gyergyószárhegyen. Az idegenvezetőnk részletesen bemutatta a kastély történetét, elmesélve, hogyan épült és milyen fontos szerepet játszott a régió történelmében Miután meghallgattuk az előadást, szabadon felfedezhettük a kastélyt.
Felmentünk a kilátóba is ahol csodálatos kilátás nyílt a környékre. Emellett több, Székelyfölddel kapcsolatos kiállítást is megtekinthettünk, amelyek betekintést nyújtottak a helyi kultúrába és történelembe
A következő megállónk a Békás-szoros volt, ahol az országút mellett a helyi butikok között haladtunk végig a szoroson. A patakot kísérve túráztunk egy keveset, áthaladtunk a Magyarok Hídján, ami az utolsó híd, amit a magyarok építettek az átkötő úton Moldva és Hargita megye között, és egykor fontos szerepet játszott a kereskedelemben. A bátrabbak átmentek a patak két partját összekötő lengőhídon.
Miután megismertük a Békás-szorost, a Gyilkos-tavat látogattuk meg, Gyergyószentmiklóson. Itt egy pihenőt tartottunk, ahol mindenki élvezhette a tó nyugalmát és szépségét, emelett ebédeltünk is.
A mai program ezzel zárult, és a nap végén visszaindultunk a szállásunkra.
A tábor utolsó napján ellátogattunk a Jézus Szíve szoborhoz. A szobor egy kilátó is egyben, ahonnan gyönyörű kilátás tárult elénk a magasból. A hely érdekessége, hogy Kelet-Európa legmagasabb Jézus-szobra, amit eredetileg zarándokhelynek terveztek és építettek.
A következő állomásunk Segesvár volt, ahol körbejártuk a városközpontot, az óvárosi részeit megtekintettük és megismertük a város történelmét. A délután folyamán szabadidőnkben felfedezhettük bővebben az óvárost.
A városnézés után megnéztük a Segesvári-Berethalmi erődtemplomot, ahol a romokat körbejárva megismertük a hely történelmét, egyes épületeinek sajátosságait, majd bementünk a hely központjában lévő templomba, amelyben felismerhettük a katolikus templomok sajátos stílusjegyeit. Az idegenvezetést követően magunk járhattunk körbe az erődtemplomban és felfedezhettük minden apró szegletét.
Este megérkeztünk a szállásunkra, ahol egy finom vacsorával fogadtak minket a fárasztó nap után. A vacsorát követően egy helyi táncegyesület táncosai jöttek el hozzánk, akik bemutatták nekünk a székely ünnepi népviseletet, majd ismert néptáncfajtákat adtak elő, amibe a csoport lelkes tagjai csatlakozhattak.
A hét élménydús eseményeit lezárva a csoportok közösen társasjátékoztak, ping-pongoztak és beszélgettek az elmúlt napokról az esti órákban.
Fekete Lilla és Sárközi Eszter
Képeink megtekinthetők a Galériában: