Superok Szegeden
„Február 4-én két csoport, a Szeged 2-es és Szeged 3-as közösen készült egy izgalmas programra. Az összevont foglalkozást egy kedves hölgy, Melinda néni tartotta, aki a Napsugaras tájházból látogatott el hozzánk. A szegedi hajóácsok életét hozta hozzánk közelebb egy interaktív társasjáték keretein belül. Azért is volt fontos, hogy ezzel foglalkozzunk, mert a szegedi Hajós házak egyikébe költöztünk tavaly november 4-én. Melinda nénivel csapatokat alkottunk, kialakult az alma, körte és banán csapat, majd kezdetét vette a játék. Minden csoportból jelentkezett valaki, aki a kirakott táblán végighalad, ők voltak a bábuk, illetve dobókockákat kaptunk és úgy lehetett tovább haladni, ha helyesen válaszoltunk meg egy kérdést. Megtanultuk például, hogy Máramaros környékéről úsztatták ide a fákat a lápgazdák, végigkísértük az útjukat, melyet 8-10 nap alatt tettek meg Szegedig. Legnagyobb meglepetésünkre tüzet raktak a tutajon, mely a leúsztatott fákból állt. Nem tudtuk elképzelni, hogyan raktak tüzet a fán és főztek rajta anélkül, hogy kigyulladt volna rakomány. Melinda néni elmagyarázta, hogy készítettek egy földdel betapasztott részt a tutajon és azon raktak tüzet. Minderre azért volt szükség, hogy a nehéz fizikai munka közben jó minőségű, meleg ételt egyenek, és ne veszítsenek időt azzal, hogy kikötnek és a parton főznek. A superok életéről is hallottunk érdekességeket, ők ácsolták a hajókat. Nagyon érdekes, hogy egy szegedi bőgőshajó elkészítéséhez 35-40 ember összehangolt munkájára volt szükség. A szegedi hajóácsok egy évben 200 hajót is készítettek. A játék során fej-fej mellett haladt a három csapat. Végül az alma csoport nyerte meg a versenyt, az ő segítőjük volt Mihály bácsi, aki a Szegedi Közösségi Ház új önkéntese. Mihály bácsi a szomszédban lakik és sok mindent tud. A foglalkozás mókás volt, sokat tanultam belőle.” Szabó Tas Ede, Szeged 3-as csoport
