Az érettségire készülők Kántor Péter tanár úrtól kaptak hasznos információkat, ami kifejezetten a történelem és magyar érettségi szövegértés és szövegalkotás feladataihoz jelenthetnek segítséget. „Kicsit fura volt, hogy ebben a formában most vagyunk így együtt utoljára az érettségi előtt, de úgy érzem sokat tanulhattam a felkészítőn és a Tanulj velem segítek projektünk számos gyakorlati kapaszkodót adott a gimnáziumi tanulmányaink záróvizsgáihoz. Köszönjük!” Kada Zsófia
A Ház fiatalabb csapata egész héten a Túraklubra gyúrt, sajnos azonban az időjárás keresztülhúzta számításainkat. De nem szomorkodtunk, a kirándulást elnapoltuk, s helyette a játéké volt a főszerep: társasjátékokkal töltöttük el az időt a Közösségi Házban; illetve a Színezd ki a világot versenyre jelentkező táncos lábú társaink lelkesen dolgoztak a koreográfián, s fáradhatatlanul próbáltak.
Vasárnap városunk színházában voltunk: „Vaszilij Szigarjev: Guppi című eladását néztük meg, Tóth Géza rendezésében. A tragikomédiát látva elgondolkodhattunk arról, hogyan képes az erős kegyetlenül manipulálni a gyengét, milyen fájdalmas tud lenni az együttérzés hiánya. Komoly lecke volt a nézőknek az eseményeket folyamatosan dekódolni, az abszurd színházi előadás formanyelvén. Egyszerre sírtunk és nevettünk, szerettük az esendő figurákat. Az előadás végén pedig a színészek mindent összepakolnak, pillanatok alatt rendet tesznek – ezzel jelezve, nekünk nézőknek, hogy bármikor, bárkivel, újra kezdődhet a gonosz játék. Ijesztő felismerés volt ez nekem.” Sárközi Eszter
„Guppi. Ilyen címmel ki és miért ír darabot? Így a megtekintése előtt kicsit utána olvastam miről is fog szólni, és ez alapján nagyon kíváncsian vártam a produkciót. A történet egyszerű, sajátos szerelmi háromszög. Várakozáson felüli, fantasztikus programban volt részünk. A három színész (Nyári Szilvia, Nyári Oszkár és Pál András) alakítása olyan élményt adott át a nézőknek, hogy az előadás után jó volt hazafelé nagyot sétálva egy kicsit csendben gondolkodni, majd átbeszélni a többiekkel, hogy kiben milyen érzések fogalmazódtak meg. Egyszerre volt szórakoztató, és mélyen szomorú. Nyári Szilvia színészi játéka számomra lenyűgöző volt: ahogyan a mentálisan beteg ember, nő érzelmeit, gondolati korlátoltságát, tragédiáját jelenítette meg, bátran ki merem jelenteni: életem legmeghatározóbb színházi élménye volt.” (Antalné Szabó Szilvia, szülő)