H.L. Chathura AIESEC önkéntes Sri Lankáról

Chathura vagyok, 25 éves, Sri Lankáról érkeztem. Jelenleg MA tanulmányaimat folytatom Emberi Jogok szakon a Colombo University-n. Sri Lankan (Galle) születtem, de A Maldív-szigeteken nevelkedtem fel. Tizenegy évig éltem ott, majd visszatértem hazámba befejezve tanulmányaimat: London O/Ls.

Nagy focirajongó vagyok. Az iskolai bajnokságok (Majeediyya) állandó résztvevője voltam. Emellett szeretek utazni és sokat kempingezek, ami lehetőséget biztosít arra, hogy közelebbről is megismerjek helyeket, felfedezve annak szépségét és rejtett értékeit. Talán ez játszott közre abban is, hogy természetbarát és környezetvédő lettem. Tisztelettel adózom a körülöttem élők felé. A történelem és építészet mindig is foglalkoztatott, ezért a fotózás az egyik hobbim. Optimista és pozitív gondolkodású embernek tarom magam.

Az AIESEC szervezetnek azért is lettem tagja, mert kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy más országok és kultúrák hétköznapjaiba belelássunk. Ezáltal testközelből tudok tapasztalatot szerezni, ami tanulmányaimhoz (emberi jogok, nemzetközi kapcsolatok) elengedhetetlen. Ezek az utazások lehetőséget biztosítanak arra is, hogy országom hagyományait, természeti szépségét, gazdag történelmét, szokásait bemutassam másoknak.

Ha kellő alázattal tesszük a kultúrák találkozása pozitív hatást fejthet ki a társadalomban, elősegítve a békés egymás mellett élést. Én Magyarországot választottam úti célomként. Európa szívében van, gazdag kultúrával, és gyökerekkel bíró ország, amiről sajnos keveset tudnak az Ázsiában élő emberek. Célom átadni tudásomat a tanulónak és örömmel tanulók tőlük Magyarországról.

BÚCSÚZOK – H.L. CHATHURA CHAMUPATHI

Elérkezett az idő, hogy elmondhassam mindazt, ami megfogalmazódott bennem – az itt töltött hat hét alatt – nem tudnám jobban összefoglalni, mint úgy hogy új családot találtam, itt Magyarországon, a Csányi Alapítványban.

Nagy boldogság tölt el és kimondottan szerencsésnek érzem magam, hogy a program részese lehettem. Minden olyan pontosan és átgondoltan volt megszervezve, nem volt befejezetlen dolog vagy üresjárat. Meg szeretném köszönni minden egyes mentornak azt a munkát, amit értékként hozzáadott. Tisztelet az Alapítvány vezetőinek, akik nagy gonddal találták és válogatták ki a mentor csapatot, akik amellett, hogy energikusak, céltudatosak és melegszívűek is. Az eltöltött 6 hét alatt három Közösségi Ház lakója lehettem (Jászberény, Nagybajom, Kaposvár). Minden egyes Közösségi Ház egyedülálló volt a maga színességével. Ki szeretném hangsúlyozni, hogy azért nem okozott nehézséget az egyik helyről a másikra való költözés minden második héten, mert olyan kapcsolat, kötődés, bensőséges viszony alakult ki köztem és az egyes központok mentorai és a tanított gyermekei között, ami elutazásom után is velem maradt – részemmé vált. Úgy érzem én is a részük lettem nem csak az angol órák és kulturális ismeretek átadása által, hanem szív szerint. Lehetőségem volt e három közösségi házon felül ellátogatni a pécsi központba és bár nem jutottam el Mohácsra, de megismerkedhettem az ottani mentorok vendégszeretetével és közvetlenségével is.

Ez az ország egyszerűen fantasztikus, a legjobb hely azok számára, akik nemcsak a művészetek és a történelem szerelmesei, hanem természetbarátok is. Nemcsak a közösségi házakban jártam, hanem más városokban is, ahol utam mindig elvezetett a templomokba és székesegyházakba. Minden magyar, akivel találkoztam utam során udvarias, befogadó és tisztelettudó volt.

A hat hét nagyon hamar eltelt és rengeteg mindent tanultam ez idő alatt magamról: itt tanultam meg igazán alkalmazkodni, nyitottnak lenni új dolgokra, főzni. Sőt tán a legfontosabb, hogy rátaláltam egy bennem rejlő ajándékra – arra a vágyra és képességre, hogy tudok tanítani és ismeretet átadni. Köszönöm az AIESEC-nek, hogy érdemesnek talált a közvetítésre.

Sok nagyszerű ember és egyéniség vett körül az Alapítványban. Nehezen tudnám számba venni mindazt, amit kaptam tőlük, amivel gazdagabb lettem. Hálás vagyok az alapítványi koordinátoromnak, Juditnak, aki nemcsak koordinált, de tanított is. Nagyszerű személyiség, aki igazán közel került a szívemhez.

Az élet itt teljesen más, mint odahaza, mégis minden egyes percét újraélném, és nem cserélném el semmiért. Annyi csodás felfedezést tettem Andrással és Rolanddal, akiket igaz barátként kaptam itt. Ajándék volt minden gyerekek közösség, akik olyan hihetetlenül figyelmesek és érdeklődőek, voltak nap-nap után. Csak köszönetet tudok mondani; Tamásnak – aki ügyelt, hogy mindig kondiba maradjak, Barnabásnak – aki a főzést szerettette meg velem, Sasának – aki tyúkanyóként vigyázott rám, Szilvinek, Juditnak és Lillának – akik a mindennapjaimban mindig derültséget hoztak. Csodás, ahogy kifejezték magukat és megosztották gondolataikat velem.

Ennek a családnak köszönhetem gyerekestől és felnőttestől azt, hogy sohasem éreztem idegennek magam. Nem éreztem, hogy több ezer kilométerre vagyok szülőhelyemtől. Mindenki, aki valaha önkénteskedésre szánná el magát, Magyarországon az Alapítványt fogom ajánlani, mert munkára ösztönöz, életre szóló élményt és útravalót ad – itt nincs sem helye, sem ideje a sarokban ücsörgésnek.

Humanitárius szervezetnek tartom a Csányi Alapítványt, mert olyan alapértékeket igyekszik átmenteni a jövő generáció számára, ami ebben a világban nem számít értéknek. Gyerekeket ment és tanítja őket, hogyan lehetnek úrrá a sokszor embertelen körülményeiken. Az Alapítvány hisz abban, hogy saját magunkban kell elkezdeni a változást ahhoz, hogy a körülöttünk lévő világot aztán szebbé és jobbá tudjuk tenni. Megtisztelő volt munka részesének lenni, gyerekeket tanítani és formálni. Tiszteletreméltó és követendő az itt folyó munka.

Nem tudok búcsúzni, mert itt maradt egy részem, most csak útra kelek egy időre, haza Sri Lankába. Szándékomban áll, amikor csak lehetőségem lesz visszatérni ide, mert a szívem egy darabja itt maradt és visszavár.

H.L. Chathura Chamupathi – AIESEC önkéntes Sri Lankáról