TÖRTÉNELMI ÉS HONISMERETI TÁBOR ŐRVIDÉKEN
A Kaposvár 2-es, Jászság 2-es és Pécs 1-es csoport a mai napon kezdte meg együtt utolsó közös táborát Bükfürdőn. Mindannyian vártuk már a nyárnak ezen hetét, hiszen újra láthatjuk egymást, méghozzá rendkívül jó programokkal kiegészítve. A tábor során meglátogatjuk a Schönbrunni és az Eszterházy kastélyt, Riegiersburg várát, valamint a Zotter csokigyárat is, Bécs városát is felfedezzük, Burgenlandban pedig hajtányozással vezetjük le majd megmaradandó energiáinkat.
Úgy gondolom, a programok és a társaság egy nagyon jó hangulatban eltölthető hetet ígér, még ha fel is merül bennünk, hogy ez az utolsó táborunk ebben a formában.
Köszönjük a Csányi Alapítványnak, a Hunguest Bük Hotelnak és mentorainknak a lehetőséget!
A tábor eseménynaplója:
Hétfőn útnak indultunk Bécsbe, hogy felfedezzük a Schönbrunni kastély lenyűgöző épületét és annak 40 díszes szobáját, beleértve a híres tükrökkel díszített Tükörtermet is, ahol a bálokat tartották. A kastélyhoz tartozó gyönyörű parkban sétáltunk, megcsodálva a kilátót és a szökőkutakat. Ezt követően Bécs városában szabad programra volt lehetőségünk, ezalatt tettünk egy sétát, ahol megnéztük a híres Stephansdomot és a város egyéb nevezetességeit. Közben beültünk egy bécsi kávézóba, ahol legnagyobb meglepetésünkre több dolgozó is magyar anyanyelvű volt. Kipróbáltuk a tömegközlekedést is, ami külön élmény volt nekünk. Kicsit körbenéztünk, vettünk szuvenírt, kellemesen eltöltöttük az időt. Ezt követően visszaindultunk Bükfürdőre, ahol már várt ránk a finom vacsora, ami mellett jókat beszélgettünk.
Kedden a Zotter csokigyár volt az első állomása napunknak. Itt úgy járhattuk végig a csokigyárat, hogy a kulisszák mögé láttunk, és több mint 150 féle csokit kóstolhattunk meg, miközben arról is tanulhattunk, hogy hogy tudnak a mai világban fenntarthatóan, és környezettudatosan izgalmasabbnál izgalmasabb ízű csokikat gyártani. Nekem a kedvencem a chilis csokis innivaló volt mivel annak volt a legkülönlegesebb íze. Ezek mellett jó volt látni, hogy még ma is vannak olyan vállalkozások, akik foglalkoznak a fenntartható gazdálkodással. Miután végeztünk a csokigyárban, utána elmentünk megnézni a vulkanikus sziklára épült Riegiersburg várát. Nagyon sok érdekes tárgyat, és leírást láthattunk, amik elmesélték a vár történetét, és láthattuk az akkoriban használt védőfelszereléseket és fegyvereket is, sőt még kezünkbe is vehettük, ami még jobban segített átadni az akkori életérzést. Összességében egy nagyon jó napot zárhattunk.
Szerdai napon szállásunkról elindulva egy óra utazás után megérkeztünk az ausztriai Horitschonba, ahol a program, a hajtányozás is a kezdetét vette. Mielőtt még belekezdhettünk volna, meghallgattunk egy biztonsági bemutatót, elmondták mire kell figyelni, vigyázni, illetve azt, hogy mégis hogyan kell egyáltalán menni a hajtányon. Bár kellett egy kis idő hozzá, de a végére mindenki belejött. Út közben csak egyszer álltunk meg, akkor is csupán azért, hogy megebédeljünk. A Markt. St. Martin (magyarul Sopronszentmárton) névre hallgató állomáson tartottuk az ebédszünetet, ahol kellemes meglepetést nyújtott, hogy a személyzet magyar volt. Mindezek után folytattuk a huszonhárom kilométeres túrát, mely Oberpullendorf-ban ért véget. A végső szakaszt már igazán nem volt nehéz teljesíteni, hamar eltelt a fennmaradó idő. Érdekesnek tartottam, hogy attól függően, hogy páros, vagy páratlan napról van szó, más irányba lehet felszállni a hajtányokra.
Csütörtökön a Fertő-tóhoz látogattunk, ahol egy órás hajózáson vettünk részt. A tó átlagosan egy- másfél méter mélységű, a területe pedig 315 négyzetkilométer, elég nagy részét nádas borítja és érdekesség az, hogy mivel csapadékvízből táplálkozik, volt pár olyan alkalom, hogy a tó teljesen kiszáradt. Szerencsére napos időnk volt, így kellemesen telt a hajózásunk. Ezután Fertődre az Eszterházy Kastélyba volt lehetőségünk ellátogatni. A kastély kívülről és belülről is lélegzetelállító. A kastélyon belül a főépület és a képtár megtekintésére volt lehetőség, ahol a leginkább 18. századból voltak képek és műtárgyak kiállítva. Érdekes volt, hogy rengeteg ázsiai-kínai dísztárgy is volt. Történelmi korszakok is jól tükröződtek s hogy ki volt jó gazdája, tulajdonosa a kastélynak, ennek arányában virágzott vagy éppen romlott az épület és a körülötte lévő környezet, s látszott az is milyen károkat okozott a szovjet megszállás.
Nagyon kellemes meglepetés ért minket, mert Kalafszky Adriána (az Alapítvány Kamarazenekarának vezetője) próbált egy Haydn estre egy szimfonikus zenekarral. Szerencsénkre a próba nyitott volt, így belehallgathattunk az előadásba, fotóra és pár lopott szóra is volt lehetőségünk.
Az utolsó napon a szálloda által nyújtott wellness részen töltöttük az időnket. Este pedig az évek során megtelt örömbödön tartalmát, lapokra vetett emlékfoszlányait olvastuk fel és gondoltunk vissza tábori emlékeinkre, élményeinkre, amiből szerencsére mindenkinek volt bőven. Sok, változatos programnak köszönhetően egy élménydús és felejthetetlen hetet zárhattunk, de ez nemcsak ennek a hétnek, tábornak a vége, hanem a tizenegyedik közös táborunk vége is.
Köszönjük, hogy rengeteg élménnyel gazdagodhattunk, bíztak, támogattak minket az itt töltött éveink alatt. Sokan már, mint egyetemisták, felsőoktatásban tanulók, egy új korszak kezdődik az életünkben és igyekszünk megállni a helyünket.
Köszönjük a Hunguest Hotelnek a támogatást, helyet, a kiszolgálást. Nagyon jól éreztük magunkat!!!
Polgár Antónia, Albert Laura Pécs 1
Ihász Péter Kaposvár 2.
Burai Tamás Gábor, Székelyi Borbála Fruzsina Jászság 2