Óév és új tervek
Karácsony után alig vártuk, hogy végre találkozhassunk, Kaposvár 2-es csoport legidősebb tagjai. Régóta vártuk ezt a találkozást (amit nem is volt olyan egyszerű létrehozni) hiszen többen vannak közöttünk, akik jelenleg külföldön dolgoznak, van, aki már családot is alapított az Életút Program befejezése után, s van olyan, aki diplomamunka előtt áll. A csapat nem tudott teljes létszámban jelen lenni sajnos így sem, részben betegség, közeledő egyetemi szigorlat vagy munkahelyi elfoglaltság miatt. De velük is sikerült egy rövid telefonos beszélgetést összehozni. Mindenki elmondta, jelenleg hol tart az élete, milyen tervei vannak. Szó esett távolabbi terveinkről, és azzal a gondolattal váltunk el, hogy a karácsony utáni időszakban való találkák hagyománnyá váljanak.
Horváth Sára
Hatalmas Marvel-rajongóként nagyon boldog voltam, hogy a legújabb Pókember filmet a csoportommal közösen nézhetem meg a moziban január 2-án, vasárnap. Többeknek még egy idegen világ volt ez, nem nagyon ismerték az előzményeket vagy bármit erről a hatalmas moziverzumról. Reméltem, hogy ezzel a filmmel egy kicsit talán közelebb kerülnek nem is ahhoz, hogy belekezdjenek az összes film megnézésébe, csak hogy értsék a mi rajongásunkat ezekért az alkotásokért. A film Peter Parker, azaz Pókember következő lépéséről szólt a felnőtté válásról, és engem mindenképpen megnyert. Rengeteg ismert vendégszereplő tűnt fel a többi Pókember-trilógiából, ami még nosztalgikusabbá tette az élményt. Bízok benne, hogy talán máskor is eljuthatunk együtt ilyen mozis élményekre akkor is, ha tudom, hogy van, akinek ez a komfortzónájától távol esik; de úgy gondolom, hogy nem ez volt az első és nem is az utolsó, amikor azért léptünk ki a saját kis világunkból, hogy megértsük a csoporttársainkat, és ezáltal jobban is megismerhessük egymást és az érdeklődési körünket. S végül egy személyes köszönet a mentoromnak, én hálás vagyok, hogy eljött velünk attól független, hogy ez nem igazán az ő világa. Köszönjük! Pretz Jázmin
Igyekszem a nyitottságra, elfogadásra bíztatni, tanítani a rám bízott tehetségeket, hogy ne gyártsunk előre véleményt semmiről, amit még nem ismerünk. Épp ezért az én ízlésvilágomtól kissé távolabb eső Pókember című mozira hívtam a gyerekeket, s nem kis feladatot adva önmagamnak, hogy őszinte nyitottsággal, figyelemmel forduljak a Marvel filmek legutóbbi alkotásához. A csoportom tagjai nagy elfogódottsággal, meséltek a „filmopuszokról”, amely a Marvel filmek gyűjtőnéven futnak. Lelkesen és részletesen tájékoztattak engem a DC és a Marvel közti különbségről is. Éreztem, hogy a szemük sarkából figyelik, vajon hogyan fogok reagálni látottakra. Igazi beavatottnak érezhettem magam, amikor a stáblista végén még odasúgták a srácok, hogy még maradjunk, mert minden esetben van egy olyan kis video, előzetes, amely következő multiverzum produkcióra utalnak, így adva témát a rajongói beszélgetésekhez. S hogy ezt csak az igazi „fanok” tudják. Lehet, hogy életem top tízes filmlistájába a Pókember nem került be, de örülök annak, hogy nyitott, elfogadó, érdeklődő voltam, és újabb oldalát ismertem meg gyerekeimnek. A filmet pedig? Élveztem, így együtt a gyerekekkel különösen. Az új évet tehát jó hangulatban kezdtük, volt idő kicsit beszélgetni is arról, ki hogyan töltötte a szünet napjait, az idei tervekről, célokról is keveset. Antal Dominik különös ötlettel állt elő. Abba is izgalommal és nyitottsággal vágunk majd bele, mint a mai mozifilm megnézésébe.
V. Sárközi Angéla, mentor
Sajnos betegséggel kezdődött az év, de azért igyekeztem nem tétlen lenni. Tervezni kezdtem, ahogyan azt sokan teszik így év elején. Egy rendkívül szokatlan, de kreatív Youtube-os videósorozat által inspirálva, amelyben a készítő (GeoWizard) immáron három országot próbált meg légvonalban járva, egy teljesen egyenes vonal mentén átszelni, én is kíváncsi lettem, vajon lehetséges-e Somogy megyén át ez a kaland. A túraklubjaink tökéletes alkalmat adtak arra, hogy megismerkedjek a tereppel, a domborzattal, és ezzel a tudással felruházva vetettem fel az ötletet a csoportnak, ami elsőre úgy tűnt, az is marad. Ám a kíváncsiságot nem egyszerű leküzdeni, így én nem hagytam annyiban. Sok tervezés és finomhangolás után úgy hiszem, sikerült találnom egy kellően izgalmas, eseménydús ám mégis teljesíthető útvonalat, és bár rengeteg munka áll még előttünk, kalandvágyók előtt, hogy minden részletet kidolgozzunk, mégis ezt a célt tűztük ki túraklubunk következő fejezetére.
Így az új év elején kívánok a magam és a csoportom nevében boldog új évet kívánni a Csányi Alapítvány egész közösségének; nagy terveket, sok szép élményt a megvalósításokhoz pedig erőt és kitartást!
Antal Dominik