„A sarlóspusztai tábort azzal zártuk, hogy Erika néni megígérte, még az új tanév megkezdése előtt találkozunk a Közösségi Házban és tartunk egy vidám napot, aminek a végén bent alszunk a házban. Augusztus 30-án végül eljött ez a nap és újra találkoztunk egymással. Nagy meglepetés ért minket, mert kiderült, hogy új csoporttársunk lett Werner Attila személyében, aki szintén eljött közénk. Először ő mutatkozott be nekünk, majd mi is egyenként bemutatkoztunk neki. Attila nagyon ügyesen megjegyezte, hogy kik vagyunk, mert a végén hibátlanul elmondta a neveinket.
A napunk nem a terveknek megfelelően alakult, mert eredetileg az uszodába szerettünk volna menni, de az időjárás közbeszólt, ezért besétáltunk a városba, ahol Erika néni sokat mesélt Mohács nevezetességeiről és a Dunáról. A sétánk végén fagyiztunk és kipróbáltuk az új játszóteret.
Az esti program is nagyon élvezetes volt, mert meglátogatott minket Bukfenc, a híres személykereső kutya. A gazdája sokat mesélt Bukfenc „hőstetteiről”, aki már több eltűnt ember megkeresésében segített. A végén mi is elbújtunk és természetesen minket is megtalált.
A napot vidám beszélgetéssel és játékkal zártuk. Az éjszakai alvás kicsit nehézkes volt, mert többet voltunk fent, mint amennyit aludtunk.
Nagyon szép nappal zárult az idei nyári szünetünk.”
Gajdácsi Kamilla, Mohács 1-es csoport