Naplóbejegyzés egy kirándulásról
Az előző években elsősorban Somogy megye természeti értékeinek megismerésére törekedtünk a két napos kirándulásainkon.
Belső-Somogy flóráját és faunáját megismerve, a fenntartható fejlődés és az erdő kincsei mellett, a gyógynövények hasznosítása voltak a tanulmányi kirándulások témái. Ebben a tanévben a Kaposvár vonzáskörzetébe tartozó Zselici Tájvédelmi Körzetbe tervezte meg mentorunk tanulmányi kirándulásunkat (november 8-9). Az érettségi előtt álló csoportunknak – ebben a formában – talán ez az utolsó ilyen típusú kirándulása. Éppen ezért mindenki vegyes érzelmekkel indult el. A szülők segítettek nekünk abban, hogy korán kezdődjön a program, autókkal érkeztünk Bőszénfára a Kaposvári Egyetem égisze alatt működő Szarvasfarmra. Daniné Udvardy Tünde fogadott minket, és mutatta be az állatsimogatót, és mesélt sok érdekességet a trófea kiállításon. Végre tisztáztuk kinek – minek van szarva, agancsa, ez utóbbi miért barna és fa erezetű, milyen értéket képvisel. Az állatsimogatóba érkezésünkkor a nap is kisütött, nemcsak az állatokban, hanem a pompás zselici tájban is gyönyörködtünk. Jókedvűen indultunk tovább egy erdei úton a szállásunkra, a kardosfai Ökoturisztikai Centrumba. Közel négy órás túra után fáradtan, de még mindig nagyon jó kedvűen érkeztünk meg. Út közben háromszor is elbizonytalanodtunk, de mint a mesében háromszor jött a segítség is. Egyszer fakitermelők, másodszor egy vadász, harmadszor pedig egy erdész biztosított minket arról, hogy jó felé megyünk. Este finom vacsora várt ránk, utána mentorunk lepett meg minket, egy olyan összeállítással, amely fotókból és video felvételekből állt, és a csoport eddigi kirándulásainkból, programjainkból, fejlesztőórákból villantott fel emlékeket. Egyszerre sírtunk és nevettünk! A közös és nagyon jó hangulatú beszélgetés utána késő estébe nyúlt.
A vasárnap reggeli után a kardosfai létesítmény igazgatójával és értékesítés vezetőjével találkoztunk. Nem sok kedvünk volt az előző napi szuper program után „előadást” hallgatni, de Hábetler András, igazgató kiváló személyisége meggyőző volt, gyorsan kiderült, hogy a téma érdekes és hasznos nekünk. Pályaválasztás előtt mesélt nekünk arról, hogy milyen foglalkozású emberek működtetik a hotel-ökocentrumot. Mit kell ehhez tanulni, mi az, amit nem az iskolapadban kapunk meg, és azt sem tagadta: igenis tanulni kell! Mesélt saját eddigi pályafutásáról, megdöbbentő dolgokat mondott el arról az évről, amikor tengerjáró hajón dolgozott sok más nemzetiségű emberrel. Ausztráliától a Csendes-óceáni szigetvilágon keresztül Alaszkáig járta be a világot, mégis hiába a csodálatos és vonzó természeti csodák, az összezártság és a 12-14 órás munka, meg a néhány négyzetméteren való osztozkodás koránt sem olyan „romantikus”, mint azt sokan gondolják. Tanulságos, hiteles és módfelett tanulságos beszámoló volt. Az előadás pillanatok alatt alakult át beszélgetéssé, kérdeztünk, ők pedig őszintén válaszoltak. A délelőtt további részében nem maradt el a szokásos foci derbi, és ebédig maradt időnk egy kis sétára is a környéken. Az ebéd is meglepetés volt, mert bográcsban készült finom ebédet a szépen megterített teraszon fogyasztottuk el. Csoportunk minden ősszel ebben az időszakban vesz részt tanulmányi kiránduláson. Az idei különleges volt, különlegességét pedig nem más adta, mint az, hogy egyszerűen jó így, nekünk kaposvári kettes csoport- és a Csányi Alapítvány tagjaként együtt. Nagyon jó. Hálát és örömet éreztünk.
Debreceni Áron, Szalai Bálint, Palkó Richárd