Október 11-én lehetőségem nyílt egy régi fejlesztő tanárom segítségével ellátogatni a jászberényi Lehel Vezér Gimnáziumba, ahol a végzősöknek beszéltem a felsőoktatásról és minden másról, ami ahhoz kapcsolható.
Nagyon örültem, mikor Szabó András tanár úr megkért engem, hogy menjek be az osztályfőnöki órájára és meséljek kicsit az angol szakról, a bölcsészkarról és bármiről, ami felsőoktatás. Egyre inkább azt látom, hogy a mai végzősök olykor teljesen tanácstalanok, hogy mégis mit kéne tanulniuk, miben lennének elég jók, mivel szeretnének foglalkozni. Ennek megvannak a maga izgalmai, szépségei, azonban azt gondolom, hogy ez egy nagyon nehéz döntés, amit a 18-19 éves diákoknak meg kell hozniuk, hiszen nem mindegy, hogy mit tanulnak éveken keresztül. Mikor én gimnazistaként ültem a padban, szerencsére már konkrét terveim voltak, hogy mit is szeretnék csinálni, viszont arra tisztán emlékszem, hogy nem minden osztálytársam volt biztos benne, hogy mivel szeretne foglalkozni a későbbiekben. Azt gondolom, egy ilyen kezdeményezés nagyon hasznos is tud lenni, hiszen egy kicsit beleláthatnak abba, egyáltalán mi az az egyetem, főiskola. Ahogy visszaemlékszem az arcokra, a tekintetekre, talán tényleg hasznos információkkal tudtam szolgálni a Tanár Úr osztályába járóknak, és szinte biztos vagyok benne, hogy jól fognak dönteni, és mindenki azt választja majd, amit igazán közel érez magához. Ahogy korábban már jeleztük egy lakótársammal a mentorok felé, szeretnénk mi is hasonló alkalmakat tartani, akár egy hosszabb beszélgetés keretein belül. Hiszem, ha kis segítséggel is, de segíteni tudunk azoknak, akiknek túl sok a tervük vagy épp ellenkezőleg.
Nagyon köszönöm a lehetőséget Szabó András tanár úrnak, a diákjainak, hogy türelemmel végighallgattak, nem utolsó sorban a Csányi Alapítványnak, hiszen a támogatásuk nélkül most nem ismerném az ország legjobb angol tanárát! :-)
Király Kinga, Jászság 1.