Július 4. – Egy dátum, amely beleíródik az életem történetébe. Ezen a napon vehettem át második oklevelemet, immár a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Gazdálkodási és Menedzsment alapképzésén végzett hallgatójaként. Egy folyamat zárult le, de valójában inkább egy új dimenzió nyílt meg előttem: egy olyan jövő, ahol a tudás, az elkötelezettség és az emberi kapcsolatok egyaránt értéket képviselnek.
A diplomához vezető út – mint minden valódi fejlődéstörténet – nem volt zökkenőmentes. Az egyetemi évek során nemcsak gazdasági modelleket, menedzsmentelméleteket és pénzügyi stratégiákat sajátítottam el, hanem megtanultam dönteni, felelősséget vállalni, és talán a legfontosabbat: tanulni önmagamról. Az egyetemen megszerzett tudás mellé élettapasztalat, reziliencia és önazonosság társult.
Sok múlik azon, kik állnak mellettünk az úton. Szeretném kifejezni mély hálámat azok felé, akik az elmúlt években szakmai és emberi értelemben is meghatározó szereplői voltak az életemnek. Csányi Sándor elnök úrnak Csányi Erikának, amiért hittek bennem, Miklós bácsinak, aki mindig pontosan tudta, mikor kell bölcs hallgatással vagy határozott szavakkal terelni, és természetesen a mentoromnak Oláh Tamásnak, aki mindvégig támogatott és bármikor felhívhattam, felhívhatom, rögtön kitalálja a megoldáshoz vezető utat. Sosem felejtem a „szeretettel dorgáló” pillanatokat, amelyek mögött mindig ott volt az őszinte építő szándék.
A diplomaosztón ott volt velem a kislányom, aki négy évvel ezelőtt csak annyit tudott, hogy ha a többiek tapsolnak, akkor ő is tapsol, most viszont érzett valamit abból, amit ez a nap jelent, iskolásként a szemében csillogó büszkeséggel nézett rám. Ez a tekintet számomra mindennél többet jelent. A tanulásom nem csupán önmegvalósítás volt, hanem egyfajta példamutatás is: hogy nőként, anyaként, emberként is lehetünk egyszerre családanyák, erősek, kitartóak, rugalmasak, álmodók és megvalósítók.
Nem lehetne teljes az emlék, ha nem említeném meg a legjobb barátnőmet Kingát, akivel az Alapítványnak köszönhetjük barátságunkat, akivel ovi óta kísérjük végig egymás életét. Az Alapítvány mára a második családommá vált, olyan közösséget kaptam ott, ahol a szavaknak súlya van, a csendnek mélysége, és ahol az emberi jelenlét értékké formálja a hétköznapokat.
A diplomám nem csak egy darab papír, ami majd a szekrény tetején párban a másik oklevelemmel áll. A kitartás, a tudásvágy, az érzelmi intelligencia, az önazonosság, az emberi kapcsolatok és a szakmai elköteleződés szimbóluma. Egy újabb lépés afelé, hogy a megszerzett ismereteket a társadalmi felelősségvállalás és a közösségi értékek mentén hasznosítsam – mert a tudás önmagában még nem cél, csak eszköz ahhoz, hogy hatással lehessünk a világra.
Hálás vagyok mindenkinek, aki velem együtt formálta ezt a történetet – a családomnak, tanáraimnak, barátaimnak, az Alapítványi közösségemnek. Ez a siker közös, amiért, mint említettem mindig hálás leszek!
Kalla Andrea Jászság 2. csoport