Szívesen megállítanám az időt. Már eltelt a szemeszter fele, amit itt töltök. Minden nap egy új kihívás, lehetőség, és kaland. Hamarosan közelednek az első vizsgák, de a tanulás mellett igyekszem időt szakítani az utazásra és a kultúra minél alaposabb megismerésére. Lehetőségem volt október 20-án ellátogatnom az Oga félszigetre.
Oga város és a környező erdők nem másról híresek, mint a Namahagékról. Bár démonnak tűnnek, igazából Istenek (Kamik). Ezek a legendás lények eredetileg Kínából érkeztek, majd Akita prefektúrában telepedtek le. Szerencsehozók, akik a hegyekből lejőve meglátogatják a családokat, rossz gyerekeket és lusta feleségeket keresve. Céljuk, hogy aki rossz fát tett a tűzre, annyira megijesszék, hogy jó útra térjen. Ennek a mitológiának ma is él a hagyománya, a helybeliek fesztivált is szerveznek a tiszteletükre (Sedo), amit Január 3-án tartanak. Továbbá szerencsém volt megtekinteni egy előadást, ahol bemutatták, hogy hagyományosan hogy nézett ki egy ilyen családlátogatás. Azok a férfiak, akik Istenségeknek öltöznek (ehhez át kell esni egy vizsgán is) felkeresik a helybeli családokat, akik rizspálinkával, étellel várják őket. Ha a Namahagék listáján rossz gyerekként, vagy feleségként szerepelnek a nevek, akkor rémisztgetésben van részük. Ogában van egy Namahage múzeum is, amit szintén felkerestünk és megismerhettük a mitológiájukat, hogy hogy készülnek az álarcok, amelyet viselnek, milyen fajtájú Istenségek vannak.
Az utazás során továbbá ellátogattunk a GAO akváriumba, ami rengeteg fajta teremtménynek szolgál otthonául. Többek között halaknak, hüllőknek, fókáknak, pingvineknek és egy jegesmedvének is. Az egész létesítmény a gyönyörű Japán-tenger partján foglal helyet.
A napunk végén a Kampuzan hegyről néztük a naplementét.
Nagyon hálás vagyok a Csányi Alapítványnak, hogy ilyen kalandokban lehet részem. Izgatottan várom, hogy mit hoz még ez a szemeszter. Stecina Kata, PTE harmadéves szoiológia hallgató, Nagybajom 1-es csoport