Önkéntesként vehettem részt az egyhetes berlini úton, ahol az Alapítvány kíváló németes fiataljait kísérhettem, ismerhettem meg más „hétköznapi” oldalukról, mindezt egy fantasztikus városban, Európa multikulti fővárosában.
A gyerekek olyan közegben hallhatták az általuk tanult német nyelvet, ami nyelvtanári füllel is a legszebb a könyvekből ismerős „Hochdeutsch”. Hatalmas előnyt jelentett számukra, hogy a GLS Nyelviskola tanárai ezt a nyelvi dialektust használva (hisz anyanyelvükről van szó) hallhatták és tapasztalhatták meg. A „szép német” itt még az utcán is „fület szúrt”.
Hatalmas élmény volt látni, ahogy szorgalmasan készítik a feladott házi feladatot másnapra, amely volt, hogy interjú, volt hogy projekt készítése volt. Nyelvtanulási szempontból a kommunikatív nyelvoktatás legjobban hasznosítható eszközeivel foglalkoztak fiataljainkkal. Az őket tanító tanárok nem csak a nyelvet, hanem Berlint és a város történelmét, kultúráját, hétköznapi oldalát is feldolgozták, mindezt humorosan, adott helyen kellő komolysággal, mégis a legfontosabb eszközzel a motiváltság és kíváncsiság fenntartásával.
Ennek következménye, hogy nem volt olyan tanuló, aki ne szívesen vett volna részt a tanórákon vagy ne jókedvvel indult volna minden nap a kötelező órájára.
A délutáni programok tekintetében pedig túlzás nélkül állíthatom, hogy maximális kihasználtságra törekedett a csoport mentora Bartal-Kovács Judit. Ebben az egy hétben mindenkinek jutott „kedvenc program” és természetesen a jól megérdemelt szabad idő.
A gyerekek szempontjából különösen jónak tartom, hogy a közös programokat a helyi közlekedési eszközöket használva tudtuk megélni, hiszen egy idegen kultúra és a szokások akkor vállnak érezhetővé, ha picit betekinthetünk az ottani emberek mindennapjaiba. A közös metrózások, buszozások, vonatozások és villamosozások, mind-mind színterei voltak a berlini hétköznapi ember „bőrébe bújásának. Nem egyszer fordult elő, hogy cinkosan összemosolyogtunk egy-egy német nyelvű beszélgetést hallván. Tanárként a legnagyobb öröm, mikor a gyerek maga mondja el, amit megértett és a szemében ott a csillogás, hogy „megy ez”.
Önkéntesként és a gyerekeket kísérő nyelvtanárként bátran állíthatom, hogy mind nyelvileg, mind kulturális és szociokulturális szempontból a berlini kirándulás rendkívül sokat adott a gyerekeknek.
Bagány Márta – német nyelvtanár, Pécs