Április végén rendhagyó irodalomórára kaptak meghívást a kaposvári 2. csoport tanulói. Gyimóthy Gábor költő arra ösztönözte a Honvéd utcai és a Gárdonyi iskola, valamint a Csányi Alapítvány diákjait, hogy beszéljenek tudatosan magyarul.
A diákoknak fogalmuk sincs róla, ki az a 74 éves irodalmár, aki ma már Svájcban él, és a magyar nyelv mellett beszél németül, angolul, jól olvas és társalog franciául, de a diákévei alatt megtanult latinul, oroszul, olaszul, spanyolul és japánul is. Szerelme azonban a magyar nyelv maradt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, minthogy verseiben vissza-visszatérő motívum a magyar nyelv dícsérete. Az alapítvány diákjainak ismeretlen volt a Gyimóthy név, de szójátékai, versei már annál ismertebbek, hiszen gyakran találkozhattak velük drámaórán. A svájci irodalmár előadásában a magyar nyelv szépségeiről beszélt, és arra buzdította a fiatalokat, hogy bátran használják nyelvünket és legyenek büszkék rá. Felhívta figyelmünket a szlengek gyakori használatának hátrányaira,ezzel mondanivalónk pontatlanná, személytelenné, sablonossá válására. Mondandójában kitért, a ma oly divatos rövidítések használatára, melyeket leginkább interneten, telefonon való kommunikáció során használunk. Véleménye szerint ezek anyanyelvünk lebutításához vezetnek.
Előadását Gregor Bernerd Shaw-tól vett idézettel zárta: „Ezen különös, ősi erőtől duzzadó nyelven sokszorta ponosabban lehet leírni a parányi különbségeket, az érzelmek titkos rezdüléseit.”
Bízunk benne, hogy egy évezred múlva sem tűnik el a magyar nyelv a nyelvi palettáról.