Londoni napló – a célegyenesben
A téli szünet után, (melyet otthon töltöttem a családommal) amikor visszaérkeztem Londonba, a Heathrow repülőtéren, ráeszméltem, hogy az utolsó szemesztert kezdem Angliában, ahol felsőfokon tanulhatom a zeneszerzést. Egyszerre szomorú és fantasztikus érzés is. Szomorú, mert életemnek e gyönyörű fejezete lassan lezárul, ugyanakkor fantasztikus látni azt, hogy honnét indultam és meddig jutottam. Az iskola, illetve London által is rengeteget tanultam. Zeneileg nagyon sokat fejlődtem, és úgy érzem fényévekre vagyok attól, aki voltam kiköltözésem előtt. Ugyanakkor meg négy hónap vissza van s ez az időszak tele lesz munkával, és kihívással is. A szakdolgozatomat a mentális egészség és a kreativitás kapcsolatáról írom, amihez felhasználom majd a szociálpszichológiai ismereteimet is, amelyeket még Pázmány Péter Katolikus Egyetemen szereztem, Budapesten. A szakdolgozat mellett, van még három másik modul, amit teljesítenem kell. Az egyik a portfólió, melyhez három új saját dalt kell leadni, és a szemeszter végén egy órás prezentáció során kell bemutatni a zenémet. A második modulhoz, a zeneipar működéséről kell írnom egy tanulmányt, illetve egy marketing stratégiát kell kidolgozzak, ahhoz, hogy érvényesítsem független énekes-dalszerzőként a saját zenemet, a nyugati kortárs zenei piacon. Az utolsó pedig a professzionális projekt, amihez másik négy saját dalból álló kislemezt állítok össze. Ennek megjelenése április 20-ra várható.
Amikor nem az iskolában hallgatom a szemináriumokat, akkor promoterként – azaz szóróanyagok terjesztésével – foglalkozom, dolgozom a “családi kassza” könnyítéséért. Hétvégeken vagy ha van egy kis szabadidőm annyi kulturális eseményre járok el, amennyire csak tudok. Londonban, mindig van mit csinálni, és mindig van mit felfedezni.
Nagyon sok munka, feladat vár rám. Minden erőmmel azon leszek, hogy jól teljesítsek. mindehhez nélkülözhetetlen az Alapítvány, amelynek nem győzöm megköszönni mindazt, amit kaphattam.
Sok-sok köszönet az Alapítvány alapítójának, az Alapítónak dr Csányi Sándornak és Csányi Erikának, hogy átélhettem ezt a kalandot. Az ő segítségük nélkül nem valósulhatott volna meg a legnagyobb álmom. Debreceni Áron, Institute of Contemporary Music London, Kaposvár 2.