Az Alapítvány két szentesi csoportjában három-három alkalommal tartottam önismereti foglalkozást, melynek tematikáját a tanév „Mérföldkövek” projektjéhez igazodva állítottam össze. A frontális előadást minden esetben mellőzve, a játékokra, megtapasztalásra, a vizualitásra helyeztem a hangsúlyt. Első alkalommal a közeli célokra fókuszáltunk és az előttünk álló akadályok leküzdését segítő stratégiákra, a második alkalommal a tanulást és a figyelemfajtákat fejlesztő technikákat gyakoroltuk, rávilágítva arra, hogy egy-egy feladat elvégzéséhez melyikre van szükség. A harmadik alkalommal az idegennyelvi verseny szóbeli részére gondolva a nyilvános beszédet gyakoroltuk, önreflexióval. Mindhárom alkalommal beépítettem a pozitív jövőkép jelenre vetítését és közösséget építő, egymásra figyelést igénylő játékokat. „Játékmesterként” nem csak külső megfigyelőként voltam jelen, elkerülhetetlen volt a bevonódásom. Nagy örömömre szolgált, hogy magam is tanulhattam, új tapasztalatokkal gazdagodhattam. -Kékegyi Dorottya tréner, önkéntes.
„Azért volt hasznos, mert jobban megismertük egymást és magunkat. Erősítette a csoport összetartását és sokat segített a gondolkodásmódunk változtatásán is. Többet megtudtunk egymás céljairól és terveiről. A sok játék miatt jobban megbíztunk egymásban és a saját önbizalmunk is nőtt. A foglalkozás segített a közös kommunikációnk fejlődésében is.” -Bihari Kamilla, Dancsó Zsanett, Mezei Rajmund Nándor, Szentes 2.
„Számomra nagyon hasznos volt a fa rajzolása, mert meg tudtam erősíteni magam azzal, hogy mit gondolok igazán és nagyjából el tudtam képzelni az előttem álló jövőt. Az egymásra figyelést is jobban meg tudtuk tanulni, tényleg fontos, hogy figyeljünk, hallgassuk meg a másikat. Igazából mind a három nap hasznos volt.” -Berkecz Lotti, Szentes 1.
„Sok fejlesztő játékot játszottunk. Nekem a kedvencem az volt, mikor párokba álltunk és segíteni kellett a másikat, hogy eljusson a céljához. Ez a folyamat úgy valósult meg, hogy bekötöttük egymás szemét, s miután ez megtörtént, csak a társunk hangja nyújtott segítséget a cél eléréséhez. Miközben mindenki egyszerre irányította a párját, kihívás volt kihallani a saját partnerünk hangját.”-Héri Dóra, Szentes 1.
