Lediplomáztam!
Szeptember végén vettem át a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán az építész mesterdiplomámat, amivel az egyetemi tanulmányaim végére értem.
A gimiben a többieket elnézve, akik nem tudták hova jelentkezzenek, szerencsésnek éreztem magam, hiszen már nagyon korán tudtam, hogy építész szeretnék lenni. Egész kis koromban már a bútorok, belső terek, építőanyagok vonzottak, csak akkor még nem tudtam, hogy ehhez egy képzés is társul. A tanulmányaimat a BME osztatlan képzésén 2015 őszén kezdtem meg, és bár tudtam, hogy egy hosszú út áll előttem, nem tántorított el semmi. Az egyetem első 4 és fél évében kollégista voltam, így, ha szerves része nem is voltam a K9-nek, de a barátaimmal külön tartottam a kapcsolatot. Szerencsém volt, hogy Budapesten tanulhattam, egy remek városban, remek lehetőségekkel. Hamar kiderült, hogy a tervezés kevésbé vonz, inkább az építészet kivitelezése, amivel foglalkozni szeretnék. A harmadév végén már dolgoztam az egyetem mellett egy kis cégnél, és jelenleg a Market Építő Zrt.-nél szerzem a szakmai tapasztalatot teljes állásban. Ezt az Alapítványnak is köszönhetem.
A diplomám átvételekor rengeteget gondoltam vissza az egyetemi évekre egyedül, barátokkal. Szinte megszépülnek az éjszakába nyúló makettezések, rajzolások emlékei. Viszont nem mehetek el amellett sem, hogy az egyetemi tanulmányaim befejeztével lezárul az Alapítványi támogatottként töltött idő is. Rengeteg emlék tör elő belőlem, amit a sok-sok lehetőségnek köszönhetek. A beválogatás, ahol máris megtaláltam az egyik legjobb barátom, a nyári táborok belföldön és külföldön, ahol a csoportommal és az évfolyamommal tudtunk egyre inkább összekovácsolódni. Életre szóló külföldi kapcsolatokat kötöttem a fogadócsaládokkal, külföldi diákokkal Angliában, Németországban. A közös munka a kicsikkel is megérte kismentorként. Diplomás felnőttként látni őket tanulni, érettségizni, küzdeni, nem feladni. Ez egy olyan dolog, amit biztosan magammal viszek. Nem fogom elfelejteni a Csányis barátaim, mentorom, fejlesztőim és az Alapítvány dolgozóinak a segítségét, támogatását.
Visszatekintve, a rengeteg élményen túl köszönöm, hogy „Csányis” lehettem és lehetek, azért pedig különösen hálás vagyok, hogy a K2 csoport tagja voltam Kaposváron.
Szeretném megköszönni a mentoromnak az elmúlt éveket. Rengeteget tanultam Sasától a szó szoros értelmében és emberileg is. Szintén köszönettel tartozom az Alapítvány összes munkatársának, fejlesztőnek az áldozatos munkáját, illetve a Marketnek a támogatását abban, hogy a munka mellett sikeresen el tudjam végezni az egyetemet is. Köszönöm a bizalmat, a sok lehetőséget, a következő év elejétől kivitelezési műszaki előkészítő mérnök pozícióban fogok tevékenykedni. A legerősebb köszönettel tartozom Csányi Erikának, valamint dr. Csányi Sándornak, hogy lehetőséget adtak mindarra, amit elértem, és megtanították, hogy a jövőben is minden elérhető.
Trixler Szabó Péter