A mai alkalom (május 4.) volt az első, amikor a Csányi Alapítvány által mentorált szegedi gyerekekkel találkoztam.
Kezdeti aggályaim ellenére – miszerint a fent megjelölt téma megbeszélésében falakba fogok ütközni ismeretlenségem okán – a foglalkozás jól sikerült. Ez alatt azt kell érteni, hogy a gyerekek maximálisan együttműködők és nagyon kooperatívak voltak. Úgy gondolom, ez többek közt annak is köszönhető, hogy már a foglalkozás legelső pillanatában igyekeztem annak a látszatát is elkerülni, hogy itt valamiféle hivatalos, vagy tanóraszerű eseményről lenne szó. A közvetlenség és a hétköznapi stílusban folytatott kommunikáció – mely természetesen fontos és megkerülhetetlen témák körül mozgott – meghozta a várt eredményt, és – meglátásom szerint – mindannyian elégedetten hagytuk el a termet. A gyerekek azért, mert sok kérdésre választ kaptak, én pedig azért, mert sokat elmondtam abból, amit el szerettem volna mondani. Ezt követő alkalommal került sor a gyerekek szüleivel való találkozásra, mely során a kamaszodással kapcsolatban felmerülő problémákról beszélgettünk egymással. Úgy gondolom, hogy az idői és egyéb lehetőségekhez mérten megfelelő mennyiségű információt adtam át, és biztosítottam a szülőket arról is, hogy a jövőben a gyerekek rendelkezésére fogok állni, amennyiben az alapítvány ezt számomra lehetővé teszi.
Fenyvesi Tamás pszichológus