Immáron több mint egy hónapja töltöm napjaim gyakornokként Spanyolországban, Menorca szigetén, amit ugyan nem lehet összefoglalni egy egész könyvben sem, de most megpróbálkozom vele.
Egy hónappal ezelőtt kissé félve ültem fel életem első önálló repülő útjára, ami először Barcelonába, majd Menorcára vezetett. Minden új volt, az ország, a klíma, a nyelv, az engem körülvevő emberek; amely kissé megijesztett az elején, azonban már az első napom után boldogan hívtam fel az otthoniakat és számoltam be az eddigi kint töltött perceimről. Egy csodálatos helyre kerültem, amelyre nap, mint nap még egy hónap után is rácsodálkozom. Heti 5 napot dolgozok a recepción és van, hogy az étterembe is besegítek a vendégek asztalfoglalásába, vagy épp a kassza mögött dolgozom, hogy minden tétel elszámolásra kerüljön. A munkatársaimmal spanyolul, a vendégekkel spanyolul, angolul és van hogy már-már olaszul beszélek. Nagy megtiszteltetés, hogy a korábbi évek gyakornokaival ellentétben, nem az irodába töltöm a munkaidőm papírok fénymásolásával, és nem pincérként dolgoznom az étterembe.
Már-már lassan teljesen ugyanazt a munkát végzem, mint egy gyakorlattal rendelkező recepciós. Jó érzéssel tölt el, hogy ekkora bizalmat fektetnek belém. Itt az otthoni mentalitástól teljesen eltérő életmódot ismertem meg. Mindenki sokkal nyitottabb, közvetlenebb és elfogadóbb. A közvetlen munkatársaim már az első perctől kezdve rendkívül segítőkészek, barátságosak és türelmesek velem. A főnökeim angyalok. A hotel egész személyzete, mint egy nagy család. Szerető közösségbe kerültem, minden itt töltött percet élvezem. És noha a szabadnapokkor sem maradok egyedül, mindig van valaki, akivel újabb és újabb helyet fedezhetek fel a szigeten.
Köszönöm az Alapítványnak, hogy mindig mellettem van. Bármilyen nagyot is merjek álmodni, mindig elkísér az életutamon. Mindig bebizonyosodik, hogy bizony mekkora kincs volt a sok-sok „csányis angol óra” is. Nagyon szépen köszönöm, hálás vagyok, hogy itt lehetek. Tóth Zsófia, Jászság 3-as csoport
