A hétvégén (június 8-9.) részt vettem a Magyar Szektorlabda Szövetség 12 érintéses szakágának versenyén.
Ez a sport a futball asztali változata. Többféle típusa közül kettőt érdemes megemlíteni, a szektorlabdát, ami az egyetlen magyar eredetű sport, és a brazil 12 érintéses asztali futballt melyen részt vettem én is. A játék lényege ugyan az, mint a futballban, mégpedig, hogy több gólt lőjünk, mint az ellenfél. A játék egy 120×180 cm pályán történik. Játékosaink műanyag bábuk melyeket pálcával mozgatunk. A gömb alakú labdához 12-szer érhetünk egymás után, bár ez meghiúsulhat, ha nem a szabályoknak megfelelően vezetjük azt. Mivel én kezdő vagyok sokszor elvétem a lehetőségem, hogy az ellenfél kapujáig eljussak. A sportot nevelőapám ismertette és kedveltette meg velem. Néhány óra gyakorlás után úgy vélte elég ügyes vagyok, így áprilisban elmentünk az első versenyemre. Sok sikerben nem volt részem, de megismerhettem a versenyzés izgalmát.
Ez a hétvége már máshogy telt. Tudtam mire számítsak, és tudtam, hogy nem lesz sok esélyem a felnőtt mezőnyben Európa- és világbajnok sportolók ellen. Úgy gondoltam, ha kitűzök magam elé egy célt és sikerül teljesítenem, büszke lehetek magamra. Szombaton, amikor az első verseny volt csak 2 gólt szerettem volna lőni. Az első meccsen már sikerült is lőnöm egyet a későbbi győztes ellen. Ezt egy több meccses góltalansági széria követte. A bajnokság vége felé kerültem össze nevelőapámmal, akinek kétszer is sikerült a hálójába találnom. Az utolsó meccsen nagyon sok múlott. Az két sereghajtó küzdhetett meg egymással. Nekem elég volt egy döntetlen azonban az ellenfelemnek győznie kellett a jobb helyezés elérése érdekében. A mérkőzés második félidejében gólt kaptam. Nagyon megijedtem, hogy utolsó leszek így összeszedtem magam és kiegyenlítettem. Így utolsó előttiként végeztem a mezőnyben.
Másnap reggel egy új verseny kezdődött. A célom az első győzelem megszerzése volt. Ez a negyedik meccsen sikerült, és innentől felszabadultan játszottam. Ugyancsak azon a helyen végeztem, mint előző nap, de ez nem keserített el, mert éreztem, hogy kezdek belejönni a játékba. Sok gyakorlással egyszer én is remek játékos lehetek.
Kisiván Milán K2