Eljött ez az idő is. Köszönetnyilvánítás, és bizonyos értelemben búcsúzás. 13 évet (bár stilisztikailag nem a leghelyesebb, de számokkal leírva nyomatékosabban érzékeltethető és saját magam számára is jobban realizálható) töltöttünk együtt, azaz 24 évemnek több mint felét. Megannyi öröm, megannyi áldozat, megannyi tanulás és megannyi fáradt szombat délután töltötte meg ezt a 13 évet. Az ember kisgyermekként, majd fiatal felnőttként is rengeteget változik néhány év alatt, nemhogy több mint egy évtized alatt, de Te ezekhez a változásokhoz stabil állandóként igazodtál mindvégig.
Én is sokat változtam, – remélhetőleg egyre jobb irányba. Voltak könnyebb és nehezebb napok, voltak sikerek és tanulságos bukások, de a nap végén egy dolog számított: Te mellettem álltál és segítettél, ha nehézségbe ütköztem és én is melletted álltam és segítettem, ha szükség volt rám. Mintegy multifunkcionális kísérő haladtál velem az utamon: ha kellet jóbarát voltál, ha kellett tanító voltál és ami a legfontosabb, mindvégig család voltál.
Az utam során többször akasztott meg piros lámpa, amelyet Te zöldre változtattál. Utóbb megtanítottad azt is, hogyan kell egy megálljt parancsoló piros lámpát zöldre változtatni, vagy elég türelmesnek lenni ahhoz, hogy átváltson a lámpa vagy akár egy másik – cél felé vezető – utat találni.
Nem is tudom, hogy meg lehet-e köszönni ennyi mindent, amit értem tettél. Nem is tudom, hogy el lehet-e mesélni mindazokat az élményeket, amelyeket együtt éltünk meg. Valószínűleg szavakkal nem lehet ezt kifejezni, – vagy csak az én írói vénám korlátozott.
Minden esetre nagyon köszönöm, hogy mellettem álltál és segítettél megvalósítani a gyermekkori álmomat Csányi Alapítvány! Ígérem, soha nem feledem ezt, és mint egy jóbarát, mint egy családtag, mindig ott leszek, ha szükséged van rám, és segítek, hogy segíteni tudj minél több kisgyermeknek az álmaik megvalósításában.”
Köszönettel és tisztelettel: dr. Faragó Brúnó Gusztáv okleveles jogász, Szeged 1-es csoport