Kalandok Debrecenben és a Tisza-tónál
Mitől jó egy tábor? A programoktól? A helyszíntől? Attól, hogy finom az étel vagy kellemes a szállás? Valószínűleg mindegyik tényező számít, de igazán attól lesz jó egy tábor, ha együtt vagyunk. Úgy igazán. Ha nagyokat beszélgetünk, megismerjük egymást, együtt sírunk, együtt nevetünk, ha megoszthatjuk örömünket, bánatunkat, ha együtt énekelünk, ha órákon át vívunk vérre menő kártyacsatákat és közösen élhetünk át megannyi különleges élményt.
A Csányi Alapítvány tizenegyedikes évfolyamának szervezett debreceni honismereti táborban ez mind meg is történt július 31. és augusztus 6. között. A pandémiás helyzet miatt át kellett szervezni az eredetileg külföldre tervezett tábort, így esett, hogy a dunántúli fiatalok Magyarország keleti csücskébe indultak végül táborozni.
Kaposvári és mohácsi középiskolások nyaraltak együtt és még nem sejtették mennyi minden vár rájuk, amikor a rengeteg gurulós bőrönd végigdübörgött a csendes debreceni belvárosban szombaton késő délután. Ugyanis ez volt az első állomás, Debrecen a „cívisváros”, vagy más néven a „kálvinista Róma”, ahol három napba igyekeztünk belesűríteni a kalandokat. Egyik este fantasztikus ködszínházat láttunk a szökőkútnál, másnap Szabó Gábor, a Pécs 1-es csoport egyetemistája, az Alapítvány Alumni Szervezetének tagja látogatott el hozzánk és beszélt nekünk a továbbtanulásról. Körülnéztünk a belvárosban is, kísérleteket végeztünk a Tudományos Élményközpontban, ahol megismerkedtünk Tesla életével, jártunk az Aquaticumban és még arra is maradt idő, hogy megnézzünk egy 4D-s mozit.
„Az idegenvezetőnk bemutatta nekünk a debreceni református nagytemplomot, bejártuk a hatalmas épületet a földszinttől a harangtoronyig. Jó sokat kellett menni a keskeny és meredek falépcsőkön, hogy eljussunk az épület tetejére, de megérte, hiszen fantasztikus panoráma tárult elénk Debrecenről. Bár a leereszkedés a tériszonyosoknak kicsit lassabban ment és akadt, akit megizzasztott rengeteg lépcső.”Környei Kata, Mohács 2-es csoport
„Nekem nagyon nagy élmény volt a 4D-s mozi, még soha nem voltam ilyenben. A film alatt mozogtak a székek, ha rengett a föld, akkor az ülése is rezegtek, néha nagyon kellett kapaszkodni. Tényleg nagyon valósághű volt minden, amikor esett az eső a filmben, akkor csöpögött ránk a víz, sőt fújt a szél is és még szagokat is lehetett érezni.” Suhajda Márk, Mohács 2-es csoport
„Bár a tábor során rengeteg különleges élménnyel gazdagodtam, mégis az Aquaticumot, Debrecen elképesztő strandját szeretném kiemelni a kedvenc helyszínemként. Azért ezt választottam, mert itt értékes, boldog, vicces órákat töltöttem a barátaimmal. Szerintem itt éreztük a legjobban magunkat, sokat nevettünk egymáson, egymással, és élveztük a hűs vizet a nyári forróságban. Hálás vagyok, hogy először ilyen emberekkel tölthettem itt az időmet.” Vukovics Annamária, Mohács 1-es csoport
Második állomásunk a Tisza-tó volt, egyebek mellett itt megnéztük az Tisza-tavi Ökocentrumot Poroszlón és a kiskörei hallépcsőt is. Este pedig bowlingra, csocsóra és billiárdra is maradt még energiánk, sőt a bátrabbak még a medencékben is megmártóztak.
„Nagyon szép hely a Tisza-tó, az Ökocentrum pedig hatalmas és tele van látnivalóval. Különleges élmény volt a hatalmas akvárium, még nem voltam olyan helyen, ahol ennyi édesvízi halat lehet látni, ráadásul át is lehetett sétálni alattuk. Nagyon tetszett az állatpark is, de a legjobb a tetőn lévő kilátó volt, amelyről egy kicsit szédítő, de nagyon szép kilátás nyílt a környékre. A hajókázás pedig igazán vadregényes volt a nádasok és tavirózsák között.” Petes Balázs, Kaposvár 1-es csoport
„Habár helyettesítő táborra került sor, mentoraink igyekezték kihozni a maximumot ebből a nem éppen egyszerű helyzetből. Nagy örömömre szolgált, hogy megtekinthettem hazánk egyik legnevezetesebb városát, Debrecent. Személy szerint a legnagyobb élményt a Kilenclyukú híd megtekintése jelentette, hiszen egy újabb nemzeti kincset volt lehetőségem megszemlélni. Az időjárás nem egyszer keresztülhúzta számításainkat, de mentoraink újabb és újabb ötletekkel álltak elő. A szabadprogramok mindig jó hangulatba teltek, ugyanis mohácsi társainkkal együtt szórakoztunk. Az éjszakába nyúló kártyázások és beszélgetések szintén emlékezetesek maradnak.” Trixler Zsófia, Kaposvár 1-es csoport
„Az esti beszélgetések sem maradtak ki a programból, a tábor elején még meglehetősen tartózkodóan viselkedtek egymással a mohácsi és kaposvári fiúk és lányok, hiszen régen nem látták egymást, de az utolsó napokra a sok közös élmény összehozta a fiatalokat. Jó volt látni, hogy Mohácson többen öleléssel búcsúztak társaiktól.” Fenyő Zsuzsanna, táborvezető mentor